A napokban figyeltem fel a fáról lehulló gyümölcsökre egyre nagyobb tömegben összegyűlő legyecskékre. Arra gondoltam, hogy a halaim hálásak lennének, ha egy kis vadhúst tálalnék nekik esténként. Mivel semmi kedvem lepkehálóval csapkodni a levegőt és bízni a szerencsémben illetve e kézügyességemben (meg aztán a szomszéd is furcsállaná a dolgot), ezért összetákoltam egy muslica csapdaszerűséget ásványvizes pet palackból. Legalább újrahasznosítok.
Abból indultam ki, hogy ezek a kis jószágok imádják az érett gyümölcs, az ecet, a széndioxid, stb. illatát, ugyanis ez azt jelzi nekik, hogy kaja van illetve bölcső az utódok számára. Ilyenkor nem ismernek lehetetlent, megjelennek még ott is ahol nem is várná az ember. Erre a tulajdonságukra alapozva alkottam meg ezt a rendkívül egyszerűen és olcsón előállítható csapdát, amely akkor is fogja nekem illetve a halaimnak a muslicát, ha én tevékenyen ebben nem is veszek részt. Most amikor nagy csapatokban rajzanak, akár télire is be lehet spájzolni velük, amennyiben a fagyasztásra kerülnek begyűjtésük után.
Felhasznált anyagok:
- 3 db pet palack
- egy kis tégely a csalinak
- csali
- két deciliter víz
- egy éles kés (snicer)
- kevés fekete szigetelőszalag
Tulajdonképpen olyan egyszerű, hogy a készítési folyamatot le sem fotóztam, csupán a készterméket. Úgyis látszik minden, aminek látszania kell.
Mint ahogyan a képen is látható az egyik palacknak levágtam a fölső egyharmadát és ez lett tulajdonképpen a csapda bejárata illetve ez alatt helyeztem el a csalit. A palackok tulajdonképpen össze lettek csavarozva, ugyanis a lyukakat pont olyan méretűre csináltam, hogy a palack menetes végét be lehessen csavarni és a karima tömítsen a rés körül.
Csalinak elsőre kevés banánhéjat összekentem élesztővel, és kevés borecetet is öntöttem a tégely aljára. Egyébként számtalan dolgot fel lehet erre a célra használni, lényeg az, hogy vonzó legyen a muslicák számára és messzire illatozzon. Erre a tégelyre helyezem rá a fekete szigetelőszalaggal háromnegyed részig körbetekert palackharangot. Tulajdonképpen ez ejti majd csapdába a legyeket. A koncepcióm az volt, hogy jönnek a legyek az illatra, és amint rátalálnak annak forrására (mert rátalálnak) besétálnak a harang alján vágott négy kis ajtón.
A harangrész háromnegyedét azért tekertem körbe fekete szigetelőszalaggal, hogy a legyek a fény irányába repüljenek, azaz bele a csapdámba. Persze nekik sejtésük sincs arról, hogy ezzel csapdába csalom őket így bátran felrepülnek a felső vízszintes palackba ahol nagyobb a fény, mint az alsó fekete szigetelőszalagos harangban.
Ezzel el is kezdődik szegénykék kálváriája. Ott röpködnek és keresik a szabadulási lehetőséget, de mivel nem annyira okos lények, ezért nem fogják megtalálni a kijáratot. Szabadulási kísérletük során áttévednek a függőlegesen csatlakoztatott palackba, amely egyben a végállomás számukra.
A függőleges palack aljára öntöttem 2 deciliter vizet, hogy abba fulladjanak bele. Semmi kedvem a palackot hűtőbe rakni, amíg a legyek megdermednek a hidegtől. A muslicás vizet minden délután leszűröm, és a zsákmányt feletetem a halakkal. A halaim imádják a vadhúst.
15 perccel a kihelyezés után már vannak is benne muslicák.
Tegnap a teszt során több száz muslicát fogtam a halaknak csupán ezzel az egy „berendezéssel”. Már azt bánom, hogy nem akkor fotóztam le a termést mielőtt leszűrtem és megetettem a halakkal. Most már mindegy ez a pár darab is megteszi szemléltetésként, amit röpke negyed óra alatt összegyűjtött. A körtefa alatt rengeteg muslica röpköd –most érik a körte - ezért alá helyeztem el a földre.
Más típusú konstrukció is eszembe jutott, de végül is ezt csináltam meg, mivel megítélésem szerint ezt a legkönnyebb tisztán tartani, csalit cserélni valamint könnyen és tisztán leszüretelni a legyeket. Csak lecsavarom a kupakot a függőleges palackról és a vízzel együtt kiöntöm a muslicákat.
Valószínűleg még az elkövetkezendő napokban üzembe állítok csapdát és feltöltöm a muslica raktáramat.
