Moina macrocopa tenyésztése

A japán vízibolhának is nevezett tudományos nevén Moina macrocopa (állítólag Európában is honos), egy mindössze 1-2 mm nagyságúra megnövő a Daphniidae családba tartozó édesvízi rákocska. Élettartama nem sok, mindössze 2-3 hét.

Mivel az életfeltételeivel szemben nem támaszt túl magas követelményeket illetve a szaporodási üteme gyors, ezért érdemes tenyésztésébe belevágni.

Több mint egy éves tapasztalatot gyűjtöttem tenyésztésükkel kapcsolatosan és elmondhatom, hogy talán az összes vízibolha fajok amiket tenyésztettem (magna és pulex) közül ezt a legkönnyebb mesterséges körülmények között és házilagos módszerekkel tenyészteni. Különös figyelemmel a helyigényére, mely igen kicsinek nevezhető más vízibolhákhoz képest. Kevés vízben is jelentős mennyiséget lehetséges szaporítani nagyon rövid idő alatt.

Elsősorban ivadékok és kisebb testű halfajok táplálására alkalmas kitűnő élő eleség jó élettani hatásokkal. Az artemia nauplia-t helyettesítheti vagy azzal együtt felváltva etethető, bár tápértéke kisebb valamivel. Saját tenyésztésről lévén szó, gyakorlatilag nulla költséggel valósítható meg a tenyészet. Ugyanez az Artemiáról nem mondható el. Sőt az utóbbi időben jelentős drágulás volt tapasztalható az Artemia pete piacán.

A moina természetes élőhelye: tavak, pocsolyák, nagyon lassú folyású patakok. Olyan vizes helyek, ahol jelentős a szerves anyag lebomlás. Különösen kedvelik az átmeneti vízi élőhelyeket, ahol rövid időre ideális feltételek alakulnak ki a szaporodásukhoz. Jól tolerálják a rossz vízminőséget és elviselik a víz alacsony oxigénszintjének a telített szintig való váltakozását is. Gyakran fellelhetők olyan szennyvizekben is, ahol az oxigénkoncentráció nagyon alacsony. Valószínűleg ez összefüggésben lehet a magas váltásra képes hemoglobinszintjükkel is és ezzel magyarázható az, hogy olyan sűrű állományuk tud kialakulni más rákocskák számára ideálisnak nem nevezhető vizekben. Minél oxigénszegényebb a környezet, annál több hemoglobint termelnek ennek ellensúlyozására.

Ellenállóságukat bizonyítja, hogy 5 és 31 C közötti hőmérsékletet képesek elviselni, ugyanakkor ideálisnak a 24-31 C közötti hőmérséklet nevezhető. Ez nyerő tulajdonság egy házilagos tenyésztéshez.

Különféle baktériumokkal, élesztő gombákkal, detritusszal, fitoplanktonnal táplálkoznak. Jó étvággyal elfogyasztják azokat a cianobaktériumokat, melyek az algavirágzásért felelősek. A szaporodásukhoz mindegyik felsorolt élelmiszer alkalmas.

Szaporodása:

Általánosságban elmondható, hogy a Moina populáció normális esetben csak nőstény egyedekből áll, ezért ivartalan szaporodási módról beszélhetünk. A rövid élete során és kedvező körülmények között körülbelül 2-6 alkalommal szül összesen 4-22 kisrákot. Ha a körülmények elkezdenek romlani és nem alkalmas a túlélésre (kevés élelem, hideg vagy túl meleg víz), megjelennek a hím egyedek és a nőstények szexuális szaporodásmódra váltanak majd tartós petéket raknak melyek a kedvezőbb körülményekre várnak. A tojásuk némileg hasonlít az Artemia salina petére. Tulajdonképpen, ahogy elkezd csökkenni az élelmiszerellátásuk rögtön, elkezdenek tartós petéket rakni, melyek száma arányosan nő a romló körülményekkel. Így gondoskodnak a fajfenntartásukról. A tartós tojások száma elmarad az elve szült egyedek számához képest, ezért érdemes őket jól táplálni, hogy megelőzzük a peterakási állapot kiváltását. Annak is van haszna ezt magam is megtapasztaltam. Pár nap éhezés után szinte órák alatt összeomlott az állományom és nagyon megijedtem, hogy vége a dolognak. Igaz, hogy akkor még kevesebbet tudtam róluk, mint ma tudok. Ösztönösen és kíváncsiságból is, de meghagytam a kisméretű akváriumot úgy abban az állapotában a sok detritusszal és dero féreggel az alján. Közben a víz homályossá algásodott. Pár nap után egyszer csak felfedeztem, hogy van némi mozgás az algás vízközben. Jobban megnéztem, és megállapítottam, hogy újból megjelentek a Moina egyedek. Ezt követően gyors és robbanásszerű volt a felszaporodásuk. Ez több alkalommal is megismétlődött az év során. Úgy gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, hirtelen összeomlik majd újjáéled az iszapban rejtőző tojásokból.

Egyes források szerint a Daphnia magna sűrűsége egy liter vízben maximum 500 egyed lehet, ezzel szemben Moinából akár 5000 példány is összezsúfolódhat. Ez alkalmassá teszi és egy igen jó ok az intenzív tenyésztésükre. Összehasonlítási alapom nekem is van, ugyanis D. magnat párhuzamosan tenyésztettem hasonló méretű akváriumban. 

A szakirodalom szerint ideális esetben a Moina napi hozama egy m3 vízben elérheti a 375 grammot amennyiben élesztő helyett fitoplanktonnal és szerves hulladékkal táplálják őket.

A Moina fehérjetartalma kb. 50%-a a száraz anyagtartalmának, a felnőttek zsírtartalma kicsit nagyobb. Ami igen értékessé teszi, az az, hogy ezek telítetlen zsírsavak.

Nálam ez volt az első alkalom, hogy tenyésztésükkel próbálkoztam és úgy tűnik, hogy a tanulópénzt megint meg kellett fizetnem. Nagyon sajnáltam a dolgot és nagyon bántott, hogy nem figyeltem jobban oda. Röviden leírom a kb egy évig tartó tenyésztési tapasztalataimat:

Pasa adott ajándékba eredetileg dero férgeket (Aulophorus furcatus) továbbtenyésztési célból. Velük együtt egy vízben érkeztek a moinák is, melyek Pasához is potyautasként érkeztek. Nagy volt az öröm, mindjárt fel is vettem az egyik külföldi ismerősömmel a kapcsolatot, akiről tudtam, hogy élő eleségek tenyésztésével foglalkozik. Kértem némi útmutatást a szerzeményeimet illetően. Ő azt javasolta (ő is úgy tartotta), hogy egy élettérbe helyezzem el a derokat és a moinákat is. Elmondása szerint a dero fogja a keletkező összes szerves hulladékot (az elpusztult moinákat is) feldolgozni, majd az ő ürüléke fogja megalapozni a baktérium kultúrát illetve a fitoplankton felszaporodást, ami ugye a Moina tápláléka. Egyfajta szimbiózisban. Természetesen ez a nem elegendő, ezt ki is kell egészíteni táplálékkal, vagy előidézni az intenzívebb algásodást. Én ezt úgy oldottam meg, hogy egy keleti irányba néző ablakpárkányra helyeztem a tartó akváriumot, hogy az ablakon besugárzó napfénnyel fokozzam az algaképződést. A víz hőmérséklete általában 24-26 fok volt, keménység 14-15, Ph. 7,8 körüli. A derokat olcsó pelyhes eledellel etettem illetve zöldség/gyümölcs darabkákkal. 

Téli időszakban nagyon szépen működött ugyanis a nap intenzitása nem volt olyan erőteljes, hogy felmelegítse túlságosan a vizüket. Ahogy jött a tavasz és melegedett az idő elkezdtem árnyékolni, csak időszakonként kitenni a napsütésnek, nagyrészt a reggeli órákban pár órára. Az akvárium alsó részét egy hullámpapírral árnyékoltam a derok miatt, akik alul éltek az iszapban. Egy héten két-három alkalommal igen kevés lemezes tápot, spirulinát és élesztőt adagoltam a vízbe. A moina nagyon gyorsan és bőséggel szaporodott, a víz, ha túl gyorsan bezöldült, akkor a szaporodási ütem nagyobb volt és hatalmas tömegben szűrték a vizet. Heti három-négy alkalommal tudtam etetni velük. Közben szaporodásnak indultak a derok is, azonban azok üteme nem volt igazán meggyőző, de azért egyre nőtt azok egyedszáma is. 

Kb. egy év sikeres tenyésztés után történt, hogy nem voltam otthon és az árnyékolást előzőleg nem végeztem el, így a nap úgy felmelegítette a vizet, hogy kipusztult az összes moina. Szerencsére néhány dero még mozgolódott így azokat tartottam még egy darabig, főleg abban a reményben, hogy a moina újra feléled. Sajnos két hónap után rá kellett jönnöm, hogy már nem fog. Említettem, hogy a dero férgek – várakozásaimmal ellentétben - nem szaporodtak olyan ütemben, hogy megérné őket táplálás céljából tenyészteni, ezért a még meglévőket feletettem és a 30 literes tenyészakváriumot felszámoltam. Hát ez a rövid történet.

Azóta nem sikerült újabb állományt szereznem, de ha egyszer sikerül, akkor a következőképpen szándékozom megoldani:

Tenyésztésükhöz 4-5 literes befőttesüvegeket vagy 5 literes pet palackokat párhuzamba állítva több tenyésztő tartályt (igény szerinti mennyiséget) indítanék. Kezdésnek zöld (eső)vizzel, amit magam állítanék elő a nap segítségével, zárt edényben megakadályozva az egyéb élőlénnyel való fertőzést. Pl. szúnyog lárva. Ennek a soros módszernek több előnye van. Mindig van tartalék tenyészet és több rendelkezésre álló moina. Ritkán fordulna elő, hogy egyszerre omoljon össze valamennyi populáció, főleg ha kissé eltérő feltételek mellett vannak tartva. Hátrány, hogy a fitoplanktonos edényeknek újabb hely kell. A tenyészet úgy helyezném el, hogy a fitoplankton/algaszaporodás miatt elegendő fény érje, de az ne tudja veszélyes mértékben felmelegíteni a vizet. 12-14 óra fényre és nem hőre van szükség. Ha elegendő élelmiszer áll rendelkezésükre, akkor hihetetlenül gyorsan és boldogan szaporodnak. A tartó edényük aljára biztosan tennék egy réteget abból a mulmból, amit az akváriumból le lehet szívni.

A hőmérsékletet 26 C-n tartanám, és épp annyit levegőztetnék, hogy a víz enyhe mozgásban legyen és a moina tápláléka (baktériumok, gombák, fitoplanktonok) folyamatos kavarásban legyenek. Figyelem, nem apró buborékos levegőztetéssel, az apró buborék ugyanis ha megtapad a moina-n, akkor azt a felszínre emelve pusztulását okozhatja. A baktériumokat időnként egy két borsoszemnyi csontszáraz baromfitrágyával behintésével táplálnám, de még az is lehet, hogy csinálnék egy másik edényben kinn egy kotyvalékot, kis baromfitrágyából és szárított széna keverékéből vagy nyúltrágya önmagában. Az így felszaporodott bacikat tartalmazó léből időnként csöpögtetni lehet a moináknak. Megoldás lehet még literenként 2-3 zabpehely hetente, melyen elszaporodhatnak a különféle mikroorganizmusok.

Az akváriumszűrők időnkénti tisztításakor keletkező szuszpenzió is jól jöhet erre a célra. Egy bizonyos, nem szabad a Moinát túletetni, nehogy bedurranjon túlságosan a víz és káros gázok keletkezzenek. Inkább gyakran, de csak módjával. Úgy hiszem, hogy a víz Ph értékét nem szabad 8 fölé engedni, mivel az hatalmas alganövekedést majd azt követően az ammónia toxikus szintre emelkedését segítené elő. Akkor kell etetni, ha a tartó vizük letisztul, ugyanis akkor az azt jelzi, hogy nincs táplálék a vízben. Ilyenkor zöld vízből vagy élesztőből, vagy mindkettő keverékéből annyit érdemes adni a tartóvizükbe, hogy az opálos teaszerű legyen. A száraz élesztőt elég csak nagyon kis mennyiségben rászórni a víz felszínére. Eddig szándékosan nem említettem drágasága miatt, de a spirulina por is kiváló élelmiszer, esetleg a szárítottan porított csalán is. Itt jól alkalmazható az a szabály, hogy inkább gyakrabban keveset (2X egy nap), mint ritkán sokat etetni. Azt kell szem előtt tartani, hogy vízszűréssel táplálkoznak, ezért a levegő buborékok ütemét úgy kell beállítani, hogy enyhén mozgásban tartsa a levest, de ne okozzon nagy áramlást. A keletkező detritusz feldolgozásához valamint az elpusztult Moinák eltűntetéséhez, a dero worm, a black worm, vagy valamilyen kisebb csigaféle is jó megoldás lehet. A Moinák elég nehezen viselik el a teljesen friss vizet, főleg nagy mennyiségben, ezért az állott pangó víz használata a legjobb. Pl. akvárium cserevize. Korábban én ritkán néhány hetente cseréltem a vizüket.

Szerintem 15-30 cm vízmagasság elegendő. Arra figyelni kell, hogy a víz felületén ne képződjön filmréteg, mivel a Moinák azt nem tudják áttörni. Egyébként teljesen szagtalan a tenyészet. Nyáron, egy félárnyékos helyen biztosan működne kinn is. Azonban legfőbb előnye, hogy gyakorlatilag egész évben tenyészthető.

Szerző: Mátéfi Gyula