Biológiailag aktív tenyésztővíz „nehéz halak” ívásához- és nemcsak 

 

Vannak halfajok, melyek tenyésztése körülményes és nehezen jön össze, pedig mindent megteszel, ozmo víz (ez egy nyers és halott víz), jó kajával, különféle aminosavakkal kondiba hozod a tenyészpárt, ívás előtt elkülöníted, beállítod a vízparamétereket és mégsem jön össze. Ötleteid elfogynak, pedig már a légnyomásváltozásokat is számításba vetted a szokásos ívási időszak mellett és ennek ellenére nem sikerül.

 

Én úgy gondolom, hogy az esetek nagy részében – ha minden más stimmel - a víz lehet a ludas.

 

Ha fanatikusan kitartó vagy és kész vagy mindent kipróbálni, akkor adok neked egy tippet kedves tenyésztő. Hátha működni fog.

 

Az én elméletem szerint fontos, hogy bizonyos esetekben a tenyésztő vized ne csak só mentes legyen, hanem maradjon biológiailag aktív a sótalanítási eljárás után. Erre a legjobb módszer az, amit egyszer máshol már felvetettem mikor a trisós vízlágyításról értekeztünk, de most ebben a kis cikkben visszatérnék rá, egyrészt azért mert most kedvezőek az időjárási feltételek, másrészt mert szeretném, ha így itt együtt lenne az infó ebben a kis cikkben.

 

Elgondolkodtál már azon, hogy az Északi tenger mikor télen befagy, annak a jege sós vagy édes, ha felolvasztod? Édes bizony! De hát ez hogyan lehetséges, hiszen a víz sós volt, amiből kialakult.

 

Nos, a víznek ezt a tulajdonságát kell kihasználnod a tenyésztő vized előállításához, úgy, hogy az közben biológiailag maradjon aktív. (Remélem, jó tippet adok, de hát majd kipróbálod, ha akarod).

 

A módszer lényege a fagyasztás útján nyert olvadékvíz. Olyan, mint amilyen az Andok bércein jelentős mennyiségben lefolyik és vegyülve az esővízzel, feltöltődve tanninokkal és különféle ásványokkal eléri az ívási zónákat. Ennek összetétele attól függően változik, hogy milyen közel van a forráshoz, ezáltal mi kerül még bele az úton. Ezt viszont neked kell kideríteni, hogy az adott halfaj hol, és milyen vízben él és szaporodik.

 

Visszakanyarodva a tenyésztő vízhez. Úgy gondolom, hogy bizonyos „nehéz halfajok” tenyésztéséhez csak egy kevés hiányzik, ahhoz, hogy sikerüljön, de nem tudod, hogy mi az.

 

Ha már nincs több ötleted, de még próbálkoznál, akkor olvass tovább:

 

A tenyésztő vized összeállításához használd alapnak az olvadék vizet. Az olvadék víz szinte majdnem tiszta víz, sófélék alig vannak benne, tehát lágy, de ugyanakkor biológiailag aktív. Olyan ez, mint egy biostimuláns.

 

Hogyan csinálj olvadékvizet?

 

(a módszer lényegét kicsiben mondom el, aztán rajtad múlik, hogy később mekkora edényt fogsz használni erre a célra)

 

1. Szerezz be egy PET palackot

 

2. Tölts bele klórmentes csapvizet (a klórtalanításról szóló cikkemet, ha elolvasod, akkor azt is könnyen és olcsón elvégezheted házilag) körülbelül a palack háromnegyedéig és zárd le

 

3. Tedd be a fagyasztóba és várd meg, amíg kb. a víz 10%-a megfagy

 

4. Ekkor vedd ki az edényt és a még meg nem fagyott vizet öntsd át egy másik tiszta palackba, az előző palackban képződött jeget pedig dobd el, nem lesz rá szükséged

 

5. A megmaradt vizes palackot tedd vissza a fagyasztóba addig, amíg kb. fele kétharmada megfagy

 

6. A folyékony vizet, ami a második fagyasztásnál nem fagyott meg, öntsd ki

 

7. Várd meg, amíg a megfagyott víz felolvad (segíthetsz neki, de ez a segítség max. 37 C lehet)

 

8. Az így felolvasztott víz lesz a tenyésztővized alapja

 

Tehát összesen három fő mozzanata van az eljárásnak:

 

1. eldobod ez első réteg jeget

 

2. lecsapolod és kiöntöd a második lépcsőben meg nem fagyott vizet

 

3. a felolvadt jégből származó vizet felhasználod

 

Kis magyarázat (remélem, jól gondolom):

 

- az első jégréteg, amely a nehézvizet (deutérium tartalmú víz) tartalmazza kb. 3,8 C fokon megfagy, ez lesz az első réteg

 

- a tiszta víz (nem az abszolút tiszta) 0 C fokon fagy meg.

 

- az oldott sókkal, nehézfémekkel, nitráttal, stb. telített víz alacsonyabb hőfokon fagy meg, mint a tiszta víz, ezért marad folyékony a második fagyasztás során

 

Tehát az így nyert olvadék vized sokkal kevesebb deutériumot tartalmaz, az oldott sóktól és egyéb anyagok nagy részétől is megszabadul. Az eredmény egy lágy és biológiailag aktív víz lesz. Ez legyen az alapja a tenyésztői vizednek, hátha sikerül a nehéz halak ívatása.

 

Ezt a módszert vízlágyításra is használhatod, ugyanez az eljárás. Nagyobb mennyiség esetén körülményesebb lehet az eljárás lebonyolítása. A fenti palackos módszer a lehető legegyszerűbb és fagyasztó kell hozzá. Ha nagyban akarod csinálni, akkor most igazán kihasználhatod a kinti cudar időjárást, ingyen fagyaszt a természet. A nagyobb mennyiség kivitelezéséhez majd kitalálod magad az edényt, lényeg, hogy nagyon semleges anyaga legyen, mert kioldódhat belőle ez+az, ami tönkre teszi a mutatványt. Az elv ugyanaz.

 

Még valami: ha fagyasztóban fagyasztasz akkor a jégképződés minden irányból elkezd képződni, ha kinn csinálod a szabadban és nagyobb edényben, akkor jó eséllyel felülről kezdődik ez első réteg jég, amit majd eldobsz.

 

Ha esetleg elszámolnád az időt és az egész vízmennyiség megfagyna, akkor látni fogod, hogy a jégtömb legbelső része egy opálosabb rész, az tartalmazza a legtöbb oldott anyagot, no, az fagyott meg legkésőbb és az a keményebb víz. A lágy és használható jég a külső tisztább rész. Ez a fagyás módjától is függ (milyen irányból éri a hideg az edényt) és a fagyás gyorsaságától. Az a jó, ha nem túl gyorsan fagy meg a víz, ezért, hogy legyen ideje az oldott anyagokat tartalmazó víznek alásüllyedni.

 

Ha kinn a szabadban egy pereméig beásott vagy szigetelt edényben csinálod, akkor a fagyás mindkét lépcsőben felülről kezdődik majd meg. Ha a hideg egyenlő arányban éri az edény minden oldalát, akkor minden irányból.

 

Nos, hát ennyi lett volna. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik (ne nekem, hanem a műszereidnek higgy), de kicsiben próbáld ki, majd a felolvasztott víz keménységét/vezetőképességét és egyéb mérhető tulajdonságait vesd össze a bázis víz értékeivel, és rá fogsz jönni, hogy működik. Lágy vized és jó tenyésztő vized lesz. Ha pedig kis testű halakat tenyésztesz, akkor nem is kell nagy mennyiség. Pár liter, amit könnyedén megcsinálhatsz.

 

Aztán jó tenyésztési eredményekről számoljatok be!

 

Ezt a cikket ezért írtam, mert nagyon ráértem és kutya hideg van kinn.

 

szerző: Mátéfi Gyula alias "diszhal"

2012. 12. 07.

 

(Csak akkor hidd el a leírtakat, ha már kipróbáltad.)

Walter férgek három variációra

Azt tartja a közmondás, hogy "Az vagy amit megeszel". Én arra gondoltam, hogy ez igaz a halakra is, hiszen az akváriumokban ők képezik a tápláléklánc csúcsát. Ebből kiindulva elkezdtem különféle kísérleteket végezni, hogy az élő eleséggel minél többféle tápanyagot, ízt, színt kínálhassak fel a halaimnak. Elkezdtem különféle tápanyagon nevelni a Walter férgeket és úgy tűnik, hogy sikerrel. A halaim imádják, és örvendeznek a változatosságnak. A hatásokról hosszabb távon lehetne konkrét következtetéseket levonni, azonban én már most látom, hogy telitalálat. Megosztom veletek, hogy ha akarjátok próbálkozzatok ti is.
Főleg a vöröses szín izgatja és készteti arra a halakat, hogy ráraboljanak.


Íme:

1. Táptalaj: sima zabpehely leforrázva és Walter féreggel beoltva

2. Zabpehely leforrázva + sárgarépa reszelve

A zöldségek között a legtöbb kalciumot a sárgarépa tartalmazza. Ezen kívül igen magas a karotin tartalma, továbbá E-, K-, B1-, B2-, B6-, C-vitamin tartalma. Ásványi anyagok közül pedig kiemelkedő a foszfor, kálium és nátrium mennyisége.




3. Zabpehely leforrázva + vörös cékla reszelve

A cékla tápértéke számottevő – éppen ezért a szuperételek egyike. Nem csupán antioxidáns hatása (A,B, C vitaminok) jelentős, de számos ásványi anyagot és nyomelemet is tartalmaz – pl. szilícium, kálium, kalcium, foszfor, vas, kén, cink, mangán, réz, jód. Gazdag folsav tartalma. Természetes színező.


Sok sikert és jó étvágyat a halaitoknak!

Vannak még egyéb folyamatban lévő kísérleteim is, de azokról majd később........