Az én elméletem röviden:

A legtöbb növény rendelkezik valamilyen kémiai fegyverrel, hogy megvédje magát. Ezek általában a természetes kártevőikre kihegyezve fejlődtek ki, de attól még más élőlényre is jelenthetnek veszélyt. Minden élőlény a saját túlélése érdekében folyamatosan alkalmazkodik, védekezik, elnyom másokat. Olyan is van mikor szimbiózisban élve egymást kiegészítve teszik mindezt. A diólevél kémiai fegyvere a junglon már régóta közismert és idővel azt is megtanulgatjuk mi emberek, hogy egyes növény/állat fajokra nem másokra pedig veszélyt jelenthet.

Az én esetemet felhozva példának: egy 40 literes akváriumba tettem egy diólevelet, víz:514 mS ami az enyhe sózás miatt 920mS-re emelkedett, Ph:7,8, hőmérséklet:24 C, világítás: 5 W led, aljzat: Aquatic Nature Shrimp-Soil, növény 5-6 cm-es guadalupai tüskéshínár és diónyi jávai moha, szűrés: TM30 matten egy 250l/óra szivattyúval, szűrőfelület: 30 x 14 cm. élőlények: garnélák, endlerek és sima vízi csiguszok. Növénytápot vagy co-t nem használtam. A kevés sót az endlerek miatt használtam, nem feltétlenül fontos, de mivel a természetes élőhelyükön is tartalmaz sót a vizük, ezért én használtam.

Két hét után: a növények rettenetesen gyorsan megnőttek. A hínár dugványok két hét alatt több mint 50-60 cm-re, a jávai kb. ökölnyire nőtt. A hínárt teljesen vissza kellett vágnom, mivel annyira benőtték az akváriumot, hogy a halaknak nem maradt egyáltalán kiúszótér, úgy nézett ki, mintha nem is lett volna benne víz. Tömve volt növénnyel! Egy tíz literes vödör több mint feléig megtelt víz nélkül. Vajon a juglon erre a növényre nincs semmilyen hatással? és a jávai mohára sem? hiszen az is óriásit nőtt, pedig a világítást korántsem nevezném ideálisnak. A halak esetében semmilyen eltérő viselkedést vagy mérgezés jelet nem tapasztaltam, született vagy 50 kishal. A csigák és a garnélák közül egy sem pusztult el. A garnélák vedlettek és szaporodtak is közben. A diólevélnek csupán az erezete maradt meg. A pusztításban részt vettek a garnélák és a csigák is. A víz mindvégig kristálytiszta volt, algásodás nélkül. A két hét alatt egyszer volt részleges 20% vízcsere. Két hét után a mért értékek:  824 mS (valószínűleg azért csökkent az eredeti értékhez képest, mert a csere vízbe nem tettem sót), Ph: 8,2, hőmérséklet:23,8. Ezen kéthetes kísérlet során megállapítottam, hogy a diólevél nem gátolta a vízinövények fejlődését. Továbbá a garnélák és csigák teljesen felfalták a diólevelet, csupán az erezet egy része maradt meg.

Így nézett ki két hét után (bocs a gyenge fotóért):

 Az előző posztomban szereplő fotó egy másik akváriumról készült, abban L144-esek, black venezuela, guppi és csigák voltak. Az ancik megették a diólevelet és csupán az erezet maradt meg.