Itt egy Moscow blue medence nem szelektált csapattal

Moina macrocopa tenyésztése

A japán vízibolhának is nevezett tudományos nevén Moina macrocopa (állítólag Európában is honos), egy mindössze 1-2 mm nagyságúra megnövő a Daphniidae családba tartozó édesvízi rákocska. Élettartama nem sok, mindössze 2-3 hét.

Mivel az életfeltételeivel szemben nem támaszt túl magas követelményeket illetve a szaporodási üteme gyors, ezért érdemes tenyésztésébe belevágni.

Több mint egy éves tapasztalatot gyűjtöttem tenyésztésükkel kapcsolatosan és elmondhatom, hogy talán az összes vízibolha fajok amiket tenyésztettem (magna és pulex) közül ezt a legkönnyebb mesterséges körülmények között és házilagos módszerekkel tenyészteni. Különös figyelemmel a helyigényére, mely igen kicsinek nevezhető más vízibolhákhoz képest. Kevés vízben is jelentős mennyiséget lehetséges szaporítani nagyon rövid idő alatt.

Elsősorban ivadékok és kisebb testű halfajok táplálására alkalmas kitűnő élő eleség jó élettani hatásokkal. Az artemia nauplia-t helyettesítheti vagy azzal együtt felváltva etethető, bár tápértéke kisebb valamivel. Saját tenyésztésről lévén szó, gyakorlatilag nulla költséggel valósítható meg a tenyészet. Ugyanez az Artemiáról nem mondható el. Sőt az utóbbi időben jelentős drágulás volt tapasztalható az Artemia pete piacán.

A moina természetes élőhelye: tavak, pocsolyák, nagyon lassú folyású patakok. Olyan vizes helyek, ahol jelentős a szerves anyag lebomlás. Különösen kedvelik az átmeneti vízi élőhelyeket, ahol rövid időre ideális feltételek alakulnak ki a szaporodásukhoz. Jól tolerálják a rossz vízminőséget és elviselik a víz alacsony oxigénszintjének a telített szintig való váltakozását is. Gyakran fellelhetők olyan szennyvizekben is, ahol az oxigénkoncentráció nagyon alacsony. Valószínűleg ez összefüggésben lehet a magas váltásra képes hemoglobinszintjükkel is és ezzel magyarázható az, hogy olyan sűrű állományuk tud kialakulni más rákocskák számára ideálisnak nem nevezhető vizekben. Minél oxigénszegényebb a környezet, annál több hemoglobint termelnek ennek ellensúlyozására.

Ellenállóságukat bizonyítja, hogy 5 és 31 C közötti hőmérsékletet képesek elviselni, ugyanakkor ideálisnak a 24-31 C közötti hőmérséklet nevezhető. Ez nyerő tulajdonság egy házilagos tenyésztéshez.

Különféle baktériumokkal, élesztő gombákkal, detritusszal, fitoplanktonnal táplálkoznak. Jó étvággyal elfogyasztják azokat a cianobaktériumokat, melyek az algavirágzásért felelősek. A szaporodásukhoz mindegyik felsorolt élelmiszer alkalmas.

Szaporodása:

Általánosságban elmondható, hogy a Moina populáció normális esetben csak nőstény egyedekből áll, ezért ivartalan szaporodási módról beszélhetünk. A rövid élete során és kedvező körülmények között körülbelül 2-6 alkalommal szül összesen 4-22 kisrákot. Ha a körülmények elkezdenek romlani és nem alkalmas a túlélésre (kevés élelem, hideg vagy túl meleg víz), megjelennek a hím egyedek és a nőstények szexuális szaporodásmódra váltanak majd tartós petéket raknak melyek a kedvezőbb körülményekre várnak. A tojásuk némileg hasonlít az Artemia salina petére. Tulajdonképpen, ahogy elkezd csökkenni az élelmiszerellátásuk rögtön, elkezdenek tartós petéket rakni, melyek száma arányosan nő a romló körülményekkel. Így gondoskodnak a fajfenntartásukról. A tartós tojások száma elmarad az elve szült egyedek számához képest, ezért érdemes őket jól táplálni, hogy megelőzzük a peterakási állapot kiváltását. Annak is van haszna ezt magam is megtapasztaltam. Pár nap éhezés után szinte órák alatt összeomlott az állományom és nagyon megijedtem, hogy vége a dolognak. Igaz, hogy akkor még kevesebbet tudtam róluk, mint ma tudok. Ösztönösen és kíváncsiságból is, de meghagytam a kisméretű akváriumot úgy abban az állapotában a sok detritusszal és dero féreggel az alján. Közben a víz homályossá algásodott. Pár nap után egyszer csak felfedeztem, hogy van némi mozgás az algás vízközben. Jobban megnéztem, és megállapítottam, hogy újból megjelentek a Moina egyedek. Ezt követően gyors és robbanásszerű volt a felszaporodásuk. Ez több alkalommal is megismétlődött az év során. Úgy gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, hirtelen összeomlik majd újjáéled az iszapban rejtőző tojásokból.

Egyes források szerint a Daphnia magna sűrűsége egy liter vízben maximum 500 egyed lehet, ezzel szemben Moinából akár 5000 példány is összezsúfolódhat. Ez alkalmassá teszi és egy igen jó ok az intenzív tenyésztésükre. Összehasonlítási alapom nekem is van, ugyanis D. magnat párhuzamosan tenyésztettem hasonló méretű akváriumban. 

A szakirodalom szerint ideális esetben a Moina napi hozama egy m3 vízben elérheti a 375 grammot amennyiben élesztő helyett fitoplanktonnal és szerves hulladékkal táplálják őket.

A Moina fehérjetartalma kb. 50%-a a száraz anyagtartalmának, a felnőttek zsírtartalma kicsit nagyobb. Ami igen értékessé teszi, az az, hogy ezek telítetlen zsírsavak.

Nálam ez volt az első alkalom, hogy tenyésztésükkel próbálkoztam és úgy tűnik, hogy a tanulópénzt megint meg kellett fizetnem. Nagyon sajnáltam a dolgot és nagyon bántott, hogy nem figyeltem jobban oda. Röviden leírom a kb egy évig tartó tenyésztési tapasztalataimat:

Pasa adott ajándékba eredetileg dero férgeket (Aulophorus furcatus) továbbtenyésztési célból. Velük együtt egy vízben érkeztek a moinák is, melyek Pasához is potyautasként érkeztek. Nagy volt az öröm, mindjárt fel is vettem az egyik külföldi ismerősömmel a kapcsolatot, akiről tudtam, hogy élő eleségek tenyésztésével foglalkozik. Kértem némi útmutatást a szerzeményeimet illetően. Ő azt javasolta (ő is úgy tartotta), hogy egy élettérbe helyezzem el a derokat és a moinákat is. Elmondása szerint a dero fogja a keletkező összes szerves hulladékot (az elpusztult moinákat is) feldolgozni, majd az ő ürüléke fogja megalapozni a baktérium kultúrát illetve a fitoplankton felszaporodást, ami ugye a Moina tápláléka. Egyfajta szimbiózisban. Természetesen ez a nem elegendő, ezt ki is kell egészíteni táplálékkal, vagy előidézni az intenzívebb algásodást. Én ezt úgy oldottam meg, hogy egy keleti irányba néző ablakpárkányra helyeztem a tartó akváriumot, hogy az ablakon besugárzó napfénnyel fokozzam az algaképződést. A víz hőmérséklete általában 24-26 fok volt, keménység 14-15, Ph. 7,8 körüli. A derokat olcsó pelyhes eledellel etettem illetve zöldség/gyümölcs darabkákkal. 

Téli időszakban nagyon szépen működött ugyanis a nap intenzitása nem volt olyan erőteljes, hogy felmelegítse túlságosan a vizüket. Ahogy jött a tavasz és melegedett az idő elkezdtem árnyékolni, csak időszakonként kitenni a napsütésnek, nagyrészt a reggeli órákban pár órára. Az akvárium alsó részét egy hullámpapírral árnyékoltam a derok miatt, akik alul éltek az iszapban. Egy héten két-három alkalommal igen kevés lemezes tápot, spirulinát és élesztőt adagoltam a vízbe. A moina nagyon gyorsan és bőséggel szaporodott, a víz, ha túl gyorsan bezöldült, akkor a szaporodási ütem nagyobb volt és hatalmas tömegben szűrték a vizet. Heti három-négy alkalommal tudtam etetni velük. Közben szaporodásnak indultak a derok is, azonban azok üteme nem volt igazán meggyőző, de azért egyre nőtt azok egyedszáma is. 

Kb. egy év sikeres tenyésztés után történt, hogy nem voltam otthon és az árnyékolást előzőleg nem végeztem el, így a nap úgy felmelegítette a vizet, hogy kipusztult az összes moina. Szerencsére néhány dero még mozgolódott így azokat tartottam még egy darabig, főleg abban a reményben, hogy a moina újra feléled. Sajnos két hónap után rá kellett jönnöm, hogy már nem fog. Említettem, hogy a dero férgek – várakozásaimmal ellentétben - nem szaporodtak olyan ütemben, hogy megérné őket táplálás céljából tenyészteni, ezért a még meglévőket feletettem és a 30 literes tenyészakváriumot felszámoltam. Hát ez a rövid történet.

Azóta nem sikerült újabb állományt szereznem, de ha egyszer sikerül, akkor a következőképpen szándékozom megoldani:

Tenyésztésükhöz 4-5 literes befőttesüvegeket vagy 5 literes pet palackokat párhuzamba állítva több tenyésztő tartályt (igény szerinti mennyiséget) indítanék. Kezdésnek zöld (eső)vizzel, amit magam állítanék elő a nap segítségével, zárt edényben megakadályozva az egyéb élőlénnyel való fertőzést. Pl. szúnyog lárva. Ennek a soros módszernek több előnye van. Mindig van tartalék tenyészet és több rendelkezésre álló moina. Ritkán fordulna elő, hogy egyszerre omoljon össze valamennyi populáció, főleg ha kissé eltérő feltételek mellett vannak tartva. Hátrány, hogy a fitoplanktonos edényeknek újabb hely kell. A tenyészet úgy helyezném el, hogy a fitoplankton/algaszaporodás miatt elegendő fény érje, de az ne tudja veszélyes mértékben felmelegíteni a vizet. 12-14 óra fényre és nem hőre van szükség. Ha elegendő élelmiszer áll rendelkezésükre, akkor hihetetlenül gyorsan és boldogan szaporodnak. A tartó edényük aljára biztosan tennék egy réteget abból a mulmból, amit az akváriumból le lehet szívni.

A hőmérsékletet 26 C-n tartanám, és épp annyit levegőztetnék, hogy a víz enyhe mozgásban legyen és a moina tápláléka (baktériumok, gombák, fitoplanktonok) folyamatos kavarásban legyenek. Figyelem, nem apró buborékos levegőztetéssel, az apró buborék ugyanis ha megtapad a moina-n, akkor azt a felszínre emelve pusztulását okozhatja. A baktériumokat időnként egy két borsoszemnyi csontszáraz baromfitrágyával behintésével táplálnám, de még az is lehet, hogy csinálnék egy másik edényben kinn egy kotyvalékot, kis baromfitrágyából és szárított széna keverékéből vagy nyúltrágya önmagában. Az így felszaporodott bacikat tartalmazó léből időnként csöpögtetni lehet a moináknak. Megoldás lehet még literenként 2-3 zabpehely hetente, melyen elszaporodhatnak a különféle mikroorganizmusok.

Az akváriumszűrők időnkénti tisztításakor keletkező szuszpenzió is jól jöhet erre a célra. Egy bizonyos, nem szabad a Moinát túletetni, nehogy bedurranjon túlságosan a víz és káros gázok keletkezzenek. Inkább gyakran, de csak módjával. Úgy hiszem, hogy a víz Ph értékét nem szabad 8 fölé engedni, mivel az hatalmas alganövekedést majd azt követően az ammónia toxikus szintre emelkedését segítené elő. Akkor kell etetni, ha a tartó vizük letisztul, ugyanis akkor az azt jelzi, hogy nincs táplálék a vízben. Ilyenkor zöld vízből vagy élesztőből, vagy mindkettő keverékéből annyit érdemes adni a tartóvizükbe, hogy az opálos teaszerű legyen. A száraz élesztőt elég csak nagyon kis mennyiségben rászórni a víz felszínére. Eddig szándékosan nem említettem drágasága miatt, de a spirulina por is kiváló élelmiszer, esetleg a szárítottan porított csalán is. Itt jól alkalmazható az a szabály, hogy inkább gyakrabban keveset (2X egy nap), mint ritkán sokat etetni. Azt kell szem előtt tartani, hogy vízszűréssel táplálkoznak, ezért a levegő buborékok ütemét úgy kell beállítani, hogy enyhén mozgásban tartsa a levest, de ne okozzon nagy áramlást. A keletkező detritusz feldolgozásához valamint az elpusztult Moinák eltűntetéséhez, a dero worm, a black worm, vagy valamilyen kisebb csigaféle is jó megoldás lehet. A Moinák elég nehezen viselik el a teljesen friss vizet, főleg nagy mennyiségben, ezért az állott pangó víz használata a legjobb. Pl. akvárium cserevize. Korábban én ritkán néhány hetente cseréltem a vizüket.

Szerintem 15-30 cm vízmagasság elegendő. Arra figyelni kell, hogy a víz felületén ne képződjön filmréteg, mivel a Moinák azt nem tudják áttörni. Egyébként teljesen szagtalan a tenyészet. Nyáron, egy félárnyékos helyen biztosan működne kinn is. Azonban legfőbb előnye, hogy gyakorlatilag egész évben tenyészthető.

Szerző: Mátéfi Gyula

Moscow blue

....és a kölykeik

Elkezdett kardosodni a Japan endler

Az én elméletem röviden:

A legtöbb növény rendelkezik valamilyen kémiai fegyverrel, hogy megvédje magát. Ezek általában a természetes kártevőikre kihegyezve fejlődtek ki, de attól még más élőlényre is jelenthetnek veszélyt. Minden élőlény a saját túlélése érdekében folyamatosan alkalmazkodik, védekezik, elnyom másokat. Olyan is van mikor szimbiózisban élve egymást kiegészítve teszik mindezt. A diólevél kémiai fegyvere a junglon már régóta közismert és idővel azt is megtanulgatjuk mi emberek, hogy egyes növény/állat fajokra nem másokra pedig veszélyt jelenthet.

Az én esetemet felhozva példának: egy 40 literes akváriumba tettem egy diólevelet, víz:514 mS ami az enyhe sózás miatt 920mS-re emelkedett, Ph:7,8, hőmérséklet:24 C, világítás: 5 W led, aljzat: Aquatic Nature Shrimp-Soil, növény 5-6 cm-es guadalupai tüskéshínár és diónyi jávai moha, szűrés: TM30 matten egy 250l/óra szivattyúval, szűrőfelület: 30 x 14 cm. élőlények: garnélák, endlerek és sima vízi csiguszok. Növénytápot vagy co-t nem használtam. A kevés sót az endlerek miatt használtam, nem feltétlenül fontos, de mivel a természetes élőhelyükön is tartalmaz sót a vizük, ezért én használtam.

Két hét után: a növények rettenetesen gyorsan megnőttek. A hínár dugványok két hét alatt több mint 50-60 cm-re, a jávai kb. ökölnyire nőtt. A hínárt teljesen vissza kellett vágnom, mivel annyira benőtték az akváriumot, hogy a halaknak nem maradt egyáltalán kiúszótér, úgy nézett ki, mintha nem is lett volna benne víz. Tömve volt növénnyel! Egy tíz literes vödör több mint feléig megtelt víz nélkül. Vajon a juglon erre a növényre nincs semmilyen hatással? és a jávai mohára sem? hiszen az is óriásit nőtt, pedig a világítást korántsem nevezném ideálisnak. A halak esetében semmilyen eltérő viselkedést vagy mérgezés jelet nem tapasztaltam, született vagy 50 kishal. A csigák és a garnélák közül egy sem pusztult el. A garnélák vedlettek és szaporodtak is közben. A diólevélnek csupán az erezete maradt meg. A pusztításban részt vettek a garnélák és a csigák is. A víz mindvégig kristálytiszta volt, algásodás nélkül. A két hét alatt egyszer volt részleges 20% vízcsere. Két hét után a mért értékek:  824 mS (valószínűleg azért csökkent az eredeti értékhez képest, mert a csere vízbe nem tettem sót), Ph: 8,2, hőmérséklet:23,8. Ezen kéthetes kísérlet során megállapítottam, hogy a diólevél nem gátolta a vízinövények fejlődését. Továbbá a garnélák és csigák teljesen felfalták a diólevelet, csupán az erezet egy része maradt meg.

Így nézett ki két hét után (bocs a gyenge fotóért):

 Az előző posztomban szereplő fotó egy másik akváriumról készült, abban L144-esek, black venezuela, guppi és csigák voltak. Az ancik megették a diólevelet és csupán az erezet maradt meg.

Pár nap alatt ezt tették az L144-sek a diólevéllel:

Poecilia wingei japan blue

Guppy - Pink Panda Moscow

Egy hónapos süldők walter féregre vadásznak.

Banán féreg vadászat

Biológiailag aktív tenyésztővíz „nehéz halak” ívásához- és nemcsak 

 

Vannak halfajok, melyek tenyésztése körülményes és nehezen jön össze, pedig mindent megteszel, ozmo víz (ez egy nyers és halott víz), jó kajával, különféle aminosavakkal kondiba hozod a tenyészpárt, ívás előtt elkülöníted, beállítod a vízparamétereket és mégsem jön össze. Ötleteid elfogynak, pedig már a légnyomásváltozásokat is számításba vetted a szokásos ívási időszak mellett és ennek ellenére nem sikerül.

 

Én úgy gondolom, hogy az esetek nagy részében – ha minden más stimmel - a víz lehet a ludas.

 

Ha fanatikusan kitartó vagy és kész vagy mindent kipróbálni, akkor adok neked egy tippet kedves tenyésztő. Hátha működni fog.

 

Az én elméletem szerint fontos, hogy bizonyos esetekben a tenyésztő vized ne csak só mentes legyen, hanem maradjon biológiailag aktív a sótalanítási eljárás után. Erre a legjobb módszer az, amit egyszer máshol már felvetettem mikor a trisós vízlágyításról értekeztünk, de most ebben a kis cikkben visszatérnék rá, egyrészt azért mert most kedvezőek az időjárási feltételek, másrészt mert szeretném, ha így itt együtt lenne az infó ebben a kis cikkben.

 

Elgondolkodtál már azon, hogy az Északi tenger mikor télen befagy, annak a jege sós vagy édes, ha felolvasztod? Édes bizony! De hát ez hogyan lehetséges, hiszen a víz sós volt, amiből kialakult.

 

Nos, a víznek ezt a tulajdonságát kell kihasználnod a tenyésztő vized előállításához, úgy, hogy az közben biológiailag maradjon aktív. (Remélem, jó tippet adok, de hát majd kipróbálod, ha akarod).

 

A módszer lényege a fagyasztás útján nyert olvadékvíz. Olyan, mint amilyen az Andok bércein jelentős mennyiségben lefolyik és vegyülve az esővízzel, feltöltődve tanninokkal és különféle ásványokkal eléri az ívási zónákat. Ennek összetétele attól függően változik, hogy milyen közel van a forráshoz, ezáltal mi kerül még bele az úton. Ezt viszont neked kell kideríteni, hogy az adott halfaj hol, és milyen vízben él és szaporodik.

 

Visszakanyarodva a tenyésztő vízhez. Úgy gondolom, hogy bizonyos „nehéz halfajok” tenyésztéséhez csak egy kevés hiányzik, ahhoz, hogy sikerüljön, de nem tudod, hogy mi az.

 

Ha már nincs több ötleted, de még próbálkoznál, akkor olvass tovább:

 

A tenyésztő vized összeállításához használd alapnak az olvadék vizet. Az olvadék víz szinte majdnem tiszta víz, sófélék alig vannak benne, tehát lágy, de ugyanakkor biológiailag aktív. Olyan ez, mint egy biostimuláns.

 

Hogyan csinálj olvadékvizet?

 

(a módszer lényegét kicsiben mondom el, aztán rajtad múlik, hogy később mekkora edényt fogsz használni erre a célra)

 

1. Szerezz be egy PET palackot

 

2. Tölts bele klórmentes csapvizet (a klórtalanításról szóló cikkemet, ha elolvasod, akkor azt is könnyen és olcsón elvégezheted házilag) körülbelül a palack háromnegyedéig és zárd le

 

3. Tedd be a fagyasztóba és várd meg, amíg kb. a víz 10%-a megfagy

 

4. Ekkor vedd ki az edényt és a még meg nem fagyott vizet öntsd át egy másik tiszta palackba, az előző palackban képződött jeget pedig dobd el, nem lesz rá szükséged

 

5. A megmaradt vizes palackot tedd vissza a fagyasztóba addig, amíg kb. fele kétharmada megfagy

 

6. A folyékony vizet, ami a második fagyasztásnál nem fagyott meg, öntsd ki

 

7. Várd meg, amíg a megfagyott víz felolvad (segíthetsz neki, de ez a segítség max. 37 C lehet)

 

8. Az így felolvasztott víz lesz a tenyésztővized alapja

 

Tehát összesen három fő mozzanata van az eljárásnak:

 

1. eldobod ez első réteg jeget

 

2. lecsapolod és kiöntöd a második lépcsőben meg nem fagyott vizet

 

3. a felolvadt jégből származó vizet felhasználod

 

Kis magyarázat (remélem, jól gondolom):

 

- az első jégréteg, amely a nehézvizet (deutérium tartalmú víz) tartalmazza kb. 3,8 C fokon megfagy, ez lesz az első réteg

 

- a tiszta víz (nem az abszolút tiszta) 0 C fokon fagy meg.

 

- az oldott sókkal, nehézfémekkel, nitráttal, stb. telített víz alacsonyabb hőfokon fagy meg, mint a tiszta víz, ezért marad folyékony a második fagyasztás során

 

Tehát az így nyert olvadék vized sokkal kevesebb deutériumot tartalmaz, az oldott sóktól és egyéb anyagok nagy részétől is megszabadul. Az eredmény egy lágy és biológiailag aktív víz lesz. Ez legyen az alapja a tenyésztői vizednek, hátha sikerül a nehéz halak ívatása.

 

Ezt a módszert vízlágyításra is használhatod, ugyanez az eljárás. Nagyobb mennyiség esetén körülményesebb lehet az eljárás lebonyolítása. A fenti palackos módszer a lehető legegyszerűbb és fagyasztó kell hozzá. Ha nagyban akarod csinálni, akkor most igazán kihasználhatod a kinti cudar időjárást, ingyen fagyaszt a természet. A nagyobb mennyiség kivitelezéséhez majd kitalálod magad az edényt, lényeg, hogy nagyon semleges anyaga legyen, mert kioldódhat belőle ez+az, ami tönkre teszi a mutatványt. Az elv ugyanaz.

 

Még valami: ha fagyasztóban fagyasztasz akkor a jégképződés minden irányból elkezd képződni, ha kinn csinálod a szabadban és nagyobb edényben, akkor jó eséllyel felülről kezdődik ez első réteg jég, amit majd eldobsz.

 

Ha esetleg elszámolnád az időt és az egész vízmennyiség megfagyna, akkor látni fogod, hogy a jégtömb legbelső része egy opálosabb rész, az tartalmazza a legtöbb oldott anyagot, no, az fagyott meg legkésőbb és az a keményebb víz. A lágy és használható jég a külső tisztább rész. Ez a fagyás módjától is függ (milyen irányból éri a hideg az edényt) és a fagyás gyorsaságától. Az a jó, ha nem túl gyorsan fagy meg a víz, ezért, hogy legyen ideje az oldott anyagokat tartalmazó víznek alásüllyedni.

 

Ha kinn a szabadban egy pereméig beásott vagy szigetelt edényben csinálod, akkor a fagyás mindkét lépcsőben felülről kezdődik majd meg. Ha a hideg egyenlő arányban éri az edény minden oldalát, akkor minden irányból.

 

Nos, hát ennyi lett volna. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik (ne nekem, hanem a műszereidnek higgy), de kicsiben próbáld ki, majd a felolvasztott víz keménységét/vezetőképességét és egyéb mérhető tulajdonságait vesd össze a bázis víz értékeivel, és rá fogsz jönni, hogy működik. Lágy vized és jó tenyésztő vized lesz. Ha pedig kis testű halakat tenyésztesz, akkor nem is kell nagy mennyiség. Pár liter, amit könnyedén megcsinálhatsz.

 

Aztán jó tenyésztési eredményekről számoljatok be!

 

Ezt a cikket ezért írtam, mert nagyon ráértem és kutya hideg van kinn.

 

szerző: Mátéfi Gyula alias "diszhal"

2012. 12. 07.

 

(Csak akkor hidd el a leírtakat, ha már kipróbáltad.)

Walter férgek három variációra

Azt tartja a közmondás, hogy "Az vagy amit megeszel". Én arra gondoltam, hogy ez igaz a halakra is, hiszen az akváriumokban ők képezik a tápláléklánc csúcsát. Ebből kiindulva elkezdtem különféle kísérleteket végezni, hogy az élő eleséggel minél többféle tápanyagot, ízt, színt kínálhassak fel a halaimnak. Elkezdtem különféle tápanyagon nevelni a Walter férgeket és úgy tűnik, hogy sikerrel. A halaim imádják, és örvendeznek a változatosságnak. A hatásokról hosszabb távon lehetne konkrét következtetéseket levonni, azonban én már most látom, hogy telitalálat. Megosztom veletek, hogy ha akarjátok próbálkozzatok ti is.
Főleg a vöröses szín izgatja és készteti arra a halakat, hogy ráraboljanak.


Íme:

1. Táptalaj: sima zabpehely leforrázva és Walter féreggel beoltva

2. Zabpehely leforrázva + sárgarépa reszelve

A zöldségek között a legtöbb kalciumot a sárgarépa tartalmazza. Ezen kívül igen magas a karotin tartalma, továbbá E-, K-, B1-, B2-, B6-, C-vitamin tartalma. Ásványi anyagok közül pedig kiemelkedő a foszfor, kálium és nátrium mennyisége.




3. Zabpehely leforrázva + vörös cékla reszelve

A cékla tápértéke számottevő – éppen ezért a szuperételek egyike. Nem csupán antioxidáns hatása (A,B, C vitaminok) jelentős, de számos ásványi anyagot és nyomelemet is tartalmaz – pl. szilícium, kálium, kalcium, foszfor, vas, kén, cink, mangán, réz, jód. Gazdag folsav tartalma. Természetes színező.


Sok sikert és jó étvágyat a halaitoknak!

Vannak még egyéb folyamatban lévő kísérleteim is, de azokról majd később........

Látogatás Hajdú Imrénél....