A díszhalak beszerzése

Az első blog bejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy a következőben a halak beszerzéséről valamint az azt megelőző és az azt követő teendőkről fogok valamit írni. Most, hogy nekiveselkednék, rájöttem, hogy érdemes lenne néhány szót ejteni az állatkereskedelemről.

A díszhal importról...

Ezen témának érintése azért fontos, mert a súlyosabb díszhal-betegségek nagy része az úgynevezett importhalakkal érkezik hazánkba, és a megfelelő óvintézkedések elmulasztása esetén, tovább fertőzik a hazai halállományokat. A halakkal, a vízzel, a csomagolóanyaggal együtt jöhetnek baktériumok, vírusok és mindenféle egyéb paraziták, élősködők.

Azért fontos ezt megérteni Neked leendő haltulajdonosnak, mert jó lenne, ha úgy tekintenél minden friss beszerzésre, mint potenciális veszélyforrásra.  Csak zárójelben jegyzem meg, hogy személy szerint veszélyforrásnak tekintek minden halat, amit hazahozok, függetlenül attól, hogy import vagy sem. Ha jártál már komolyabb állatfarmon, akkor azt tapasztalhattad, hogy oda csak úgy besétálni nem lehetséges. Fertőtlenített védőöltözet, védő lábbeli kötelező kellék, de még így is csak külön engedéllyel és korlátozott számban lehet bejutni kísérettel. Már a kapubejáratnál gépjárműnek és személynek egyaránt át kell haladnia egy a gépjármű kerekeit és lábbelit fertőtlenítő rendszeren. Ezek csupán a minimálisan előírt óvintézkedések a fertőzések behurcolásának megakadályozása érdekében.

De kanyarodjunk vissza a halakhoz.

Milyen utat is jár be az áhított díszhalunk, mire sikerül megvásárolni a kereskedésekben?

A természetből történő befogást általában szegény és kizsákmányolt emberek, szerény felszereléssel és kevés hozzáértéssel végzik. A befogott halakat felvásárolják a „kupecek” akik a nemzetközi nagykereskedéseknek adják át.  A természetben fogott halak ennek során olyan kémiai, fizikai, biológiai stressz hatásoknak vannak kitéve, hogy még exportálásuk előtt jelentős részük elpusztul.  Az életben maradt példányokat a gyűjtőállomásokról különböző országokba exportálják. Ennek során a halakat többször átcsomagolják, sok esetben szakszerűtlenül zsúfoltan tárolják és szállítják. A fogás helyétől eltérő tulajdonságú vizekbe helyezik át minden átmenet vagy szoktatás nélkül. Az akklimatizálást és a karanténozást a költségek csökkentése érdekében nem vagy nem megfelelően végzik el. A különböző helyekről befogott halak keveredése, a fertőtlenítés nélküli közös eszköz használat, a zsúfoltság, az állatok rémült állapota, a kimerültség, az éhezés mind olyan stressz faktorok, amelyek kedveznek a különféle betegségek és élősködők elterjedésének, átfertőződéseknek.

A vadon befogott halak, szinte mindig hordoznak valamilyen betegséget vagy élősködőt mindegy, hogy Ázsiából, az Amazonas medencéből vagy Afrikából származnak.

Betegségek hordozói még akkor is, ha ők maguk nem betegek, ugyanis az immunrendszerük válaszreakciója az adott betegséggel szemben erős. Megbetegedésüket az válthatja ki, ha az immunrendszerük védekező mechanizmusában zavarok keletkeznek pl. a stressz hatások következtében.

Általában és nagyon röviden ilyen előzmények után kerül egy hal a hazai kereskedésekbe, ahol még azt sem tudják vagy akarják megmondani, hogy honnan származik az adott halfaj. Az alkalmazott kezelésekről, karanténról pedig semmilyen információt nem adnak. Minden alá van rendelve a profitnak, azaz a zoobusiness-nek.

A külföldön és itthon tenyésztett halakról érdemes lenne egy külön fejezetet írni, mivel éghajlati viszonyoktól függően igen eltérő körülmények és viszonyok mellett folyik a tenyésztés. Trópusi országokban majdnem természetes vad körülmények között mesterséges tavakban, ugyanakkor kevésbé jó éghajlati adottságú országokban jellemzően fedett és fűtött épületekben. Vannak olyan tenyészetek ahol gyakorlatilag steril közegben folyik a tenyésztés illetve olyanok is ahol különféle gyógyszerek/vegyszerek használata állandó és általános gyakorlat. Ennek megfelelő az eladott halak ellenálló képessége  illetve fertőzöttsége.
A minőségi hal jellemzően drága, de csak az ár nem garancia a jó minőségre.

Épp ezért minden leendő haltulajdonosnak azt javaslom, hogy mielőtt bármit tennél vagy vennél, előbb olvass el legalább egy hiteles és jó szakkönyvet. Lehetőség szerint többet is. Jó minőségű képek és filmek megtekintésével ismerkedj meg az adott halfaj fenotípusával és megjelenési formájával. Legyen világos képed arról, hogy egy adott halfaj hogyan néz ki és viselkedik egészségesen.

Beszerzés előtt és alatt is nagy önuralmat célszerű gyakorolnod. A birtoklási vágyat szűkítsd le lehetőleg egyetlen halfajra, melyről, az összes elérhető általános és specifikus szakirodalmat előzőleg már elolvastad olvasni és meg tanultad. Ma – szemben a régi lehetőségekkel – rengeteg információforrás áll rendelkezésedre a könyvesboltokban, az interneten. Ezek hitelességéről célszerű több forrásból is meggyőződni.

Érdemes alaposan áttanulmányozni a halfaj származási helyét, biotópját, tartási feltételeit. Szerintem a legjobb információforrásokat - a szakirodalmak mellett – az egyes halfajoknak szentelt internetes portálokon, tudományos halkatalógusokban, fórumokon, blogokban találod meg.  A legnagyobb szaktekintélyek is írnak blogokat vagy működtetnek internetes portálokat, melyekben a tanácsaikat el lehet olvasni és akár közvetlen segítséget is kérhetsz tőlük. Hasznos információkat más haltartóktól is kaphatsz, azonban első helyen mindig a vonatkozó szakirodalom legyen, a többi csak ráadás.

Sajnos egyes kereskedők és alkalmazottaik – nem eléggé elítélt módon - szándékosan félretájékoztatják a tudatlan vásárlót. Ha nem vagy biztos az eladó becsületességében, akkor tedd próbára.

Hogyan?

Több módja is van. Csak egy egyszerű példa: amennyiben az eladó egyszerre akar rábeszélni a komplett akvárium és a halak megvételére, akkor ott ne vásárolj! Minden szakkönyvben le van írva az, hogy az új akvárium indítása után időre van szükség, hogy a haltartáshoz szükséges biológiai feltételek kialakuljanak. Amennyiben az eladó erről nem tájékoztat, azt nem a feledékenysége miatt teszi.

Az akvaristák általában egymástól vagy helyi díszállat-kereskedésekből szerzik be kedvenceiket. Ritkán, de az is előfordul, hogy távolabbi – akár más földrészről - tenyésztőtől vagy kereskedőtől rendelnek halakat. Ők már a tapasztaltabb és fanatikusabb haltartók táborát képviselik. Mindegyik beszerzési forrásnak megvan a maga előnye és hátránya egyaránt. Ha tőlem azt kérdezné valaki, hogy akkor hol is vásároljon, akkor elsősorban a hozzá legközelebb élő tenyésztőt vagy hobbi társát ajánlanám. Bár a kereskedők üzleteiben nagyobb és bőségesebb a választék - így a kísértés is nagyobb – de a különféle helyekről és földrészekről származó halakat körülményesebb a helyi adottságokhoz akklimatizálni, és sok esetben számolni kell akár jelentős veszteséggel is. Abban az esetben ha hazai tenyészetből származik a hal és közvetlenül a tenyésztőtől vásárolsz jobbak az esélyek egészséges és életrevaló halakat vásárolni. Természetesen ha ugyanazt a halat kereskedésben szerzed be, akkor minden esély megvan arra, hogy az állomány már átfertőződött, ezért nagyon körültekintően kell eljárnod.

Mint a bevezetőben már említettem főleg a Poecilia reticulata-val kapcsolatos írásaim lesznek, de természetesen ezek érvényesek lehetnek más halfajokra vonatkozóan is.

Ha kereskedésben vásárolsz, az alábbiakra figyelj:

• Az üzlet legyen tiszta és rendezett.
• Az akváriumok legyenek tiszták, bomlástermékektől, felhalmozódott törmelékektől mentesek.
• A medence első ablaka ne legyen algás, amely megnehezíti a halak szemrevételezését.
• Ne legyen egyetlen akváriumban sem elpusztult vagy haldokló hal! Oszlásnak indult meg főleg ne! Sajnos láttam már ilyet.
• Ha beteg halak vannak egy akváriumban, és azon nincs feltüntetve a „nem eladó” jelzés, akkor ott semmiképpen nem érdemes vásárolni egyik akváriumból sem!
• Előnyben kell részesíteni azt a kereskedést, ahol az eladásra kínált halakat növényekkel teljesen berendezett és nem túlnépesített csupasz akváriumból kínálják eladásra, ugyanis a stressz-mentes környezet fontos szempont a halak egészsége szempontjából. Természetesen nem egyszerű kérdés ez a kereskedő számára sem, ahol több száz vagy több ezer hal rendszeres forgalmát bonyolítják. De az legyen az ő gondja.
• Minden akváriumhoz tartozzon egy tájékoztató címke, melyen helyesen fel van tüntetve a hal tudományos elnevezése és ára. Ezek az információk kizárólag azokra a halakra vonatkozzanak, amelyek az adott akváriumban úszkálnak. Minden becéző vagy népi elnevezés megtévesztő és helytelen.
• Ha rövid tájékoztató van kifüggesztése a halak tartási körülményeiről, kifejlett méretükről, esetleg „kezdőknek ajánlott/nem ajánlott” figyelmeztetéssel az igényes kereskedőnek tekinthető. Személy szerint mindenféleképpen kívánatosnak tartanám, ha a víz paraméterei, az addig alkalmazott élelmiszerek és a halak származási helye/tenyésztő neve is fel lennének tüntetve. Ez mindenképpen igényességre felelős tevékenységre utalna, nemkülönben fontos információ a leendő haltulajdonos számára.
• Érdemes tesztkérdéseket feltenni az eladónak, olyan dolgokról, melyeket a szakirodalomban már olvastál. Ha helytelen vagy megtévesztő választ ad, akkor ott nem érdemes vásárolni. Pl. egy adott halnak mekkora lesz a kifejlett mérete? vagy egy újonnan berendezett akváriumba mikor lehet a halakat betelepíteni? vagy a Carassius auratus (aranyhal) tarthatom-e egy akváriumban a Cheirodon axelrodi-val (vörös neonhal)? vagy a Hemicromis bimaculatus (bíborsügér) társítható-e a Poecilia reticulata-val? Természetesen a kérdésekre adandó helyes válaszokból fel kell készülni. Ha helyes és segítőkész válaszokat ad, akkor megnőhet a kereskedő iránti bizalmad, mert ebből azt szűrheted le, hogy nem feltétlenül a pillanatnyi haszonszerzést helyezi előtérbe. Egy jó díszhal-kereskedő hosszabb távú és rendszeresen visszatérő vásárlóban érdekelt. És itt a hangsúly a jó és lelkiismeretes kereskedőn van.
• Érdemes figyelni arra, hogy hogyan bánik a halakkal. Ha kifogásakor hosszasan hajszolja és fárasztja a halat, akkor érdemes meggondolni a vásárlást. Az ily módon okozott stressz ugyanis összeadódik a szállítás, az új hely okozta megpróbáltatásokkal és az betegséghez vagy akár elhulláshoz is vezethet.
• Olyan boltban ne vásárolj, ahol azt látod, hogy a frissen érkezett halat kicsomagolás után egyből kiteszik eladásra. Ez egy nagyon felelőtlen magatartás. A karantén mindig kötelező, még akkor is, ha belföldi tenyésztőtől származik a hal. Az ilyen kereskedő felelőtlen és egyben igénytelen is. Sajnos az üzletek jelentős része gazdasági megfontolások miatt ezzel nem sokat törődik, mert plusz költséggel jár a 3-4 hetes karantén, etetés, fűtés, vízcsere stb.
• Ugyancsak vakmerő hozzáállás az amikor, ugyanazt a halfogó hálót használják minden akváriumban. Kívánatos lenne minden egyes medencéhez külön hálót alkalmazni, vagy minden használatot követő hálófertőtlenítés és tiszta vízzel való öblítés.  Van ilyen kereskedés! (Ez egyébként az otthoni haltartásban is fontos szabály) Minden elismerést megérdemelnek azok a kereskedések ahol így járnak el. Mennyibe is kerül egy halháló? Ha ezen spórol, akkor más költségesebb dolgokon is fog, mint például a karantén.
• Célszerű több kereskedést is felkeresni, megtekinteni és összehasonlítani a halakat. Erre van idő, ugyanis a berendezett akváriumnak még „érnie” kell a betelepítéshez.
• Jó, ha tudod: sok kereskedő, ha kiszagolja azt, hogy kezdővel van dolga, akkor nagy valószínűséggel mindenre igyekszik majd rábeszélni, főleg azokra a dolgokra, amitől szabadulni szeretne! A felkészült és ismeretekkel rendelkező vásárlót általában más elbánásban részesítik.

Mire figyelj a Poecilia reticulata azaz a Szivárványos guppi beszerzésénél:

…….folytatás hamarosan

Aulophorus furcatus (Naididae) - egy hazánkban ismeretlen haleledel

Forrás: http://www.killi.ru/gallery2/v/nashe/alexander_suhov/image001_001.jpg.html

Egy hazai viszonylatban talán ismeretlen, de kiváló haleleségre szeretném felhívni a tisztelt akvaristák figyelmét. A tudományos neve: Aulophorus furcatus. Ez a vízben élő féreg némileg a tubira hasonlít, de méretei kisebbek, max. 20 mm hosszúság és 0,2 mm átmérővel rendelkezik. Rendkívül gyorsan szaporodik, körülbelül minden ötödik napon megduplázódik a mennyisége és így nagyon gazdaságos és hatékony lehet a termesztése. A másik, és akvarista szempontból talán leglényegesebb tulajdonsága az, hogy amennyiben kisméretű ivadékok részére feldarabolásra kerülnek, az el nem fogyasztott részek nem fogják az akvárium vizét elrontani, ugyanis minden kis darabka tovább fog élni és új állat fejlődik belőle. Rekord sebességgel regenerálódik. Etethető növényi táplálékkal pl. forró vízben megpuhított salátalevéllel. A mesterséges termesztése lényegesen könnyebb, mint a tubifexé és szaporodása is sokkal gyorsabb.

A killisek 10x10x10 cm kis vizes dobozokban tenyésztik melynek hőmérséklete 22-28 C folyamatos levegőztetés mellett. Pl. műanyag fagyisdoboz vagy hasonló. Az előzőleg felforrázott vízbe kell helyezni egy kb. 1,5-2 cm vastag szivacsdarabot, amelyre a későbbiekben rákerül az etetésükre használt élelem. Ha az információim helyesek, akkor legjobban az alábbi anyagokból készült massza mellett fejlődnek és szaporodnak leggyorsabban:

1.  800 cm3 nyúltáp
2.  100 cm3 sárgarépa
3.  100 cm3 sörélesztő 
4.    5 cm3 vízibolha
5.     ha van, egy kis glükóz

Minden száraz összetevőt finomra kell őrölni majd forró vízben alaposan összekeverni, hogy a keveréknek egy viszonylag vastag tészta állaga legyen. Ezt a keveréket szárítva vagy nyers formában a hűtőben lehet tárolni. A férgeket 2-3 naponként kell etetni kb. azzal a mennyiséggel, mint a férgek tömege. Mondjuk egy csipetnyi.

De lehet etetni kis darab sárgarépával, őrölt nyúltáppal vagy fűliszttel, szárított banánhéjjal , zabpehellyel stb.

A férgek rendkívül érzékenyek az oxigénhiányra ezért a folyamatos levegőztetés vagy gyakori vízcsere fontos. Ezt a tulajdonságot a férgek összegyűjtése során lehet kihasználni, ugyanis az oxigénhiányos vízből a férgek feljönnek a víz felszínére vagy felkúsznak a tartó doboz oldalára. A nevelődoboz tetejét ki kell lyukasztani több helyen pl. varrótűvel és célszerű árnyékos vagy sötétebb helyen tartani. Ha minden nap kb. egyötödét leszüreteled a férgeknek, akkor ez serkentőleg hat a szaporodásukra, de arra célszerű vigyázni, hogy egy ilyen kis edényben a férgek mennyisége ne haladja meg a 100 grammot.

Egy 100 – 200 grammos kolóniából naponta 20-40 gramm eleség nyerhető ki. Ez nem sok élő eleségről mondható el. 

Közepes méretű halakig bezárólag még a legkényesebb és válogatósabb halak is megőrülnek érte. A méreteiből adódóan az ivadéknevelésben az egyik legjobb, leghatékonyabb és legolcsóbban előállítható eledel. Főleg téli időszakban. Az ivadékokat nem támadja meg, ugyanis főleg növényevő. Tápértéke hasonló a tubifexéhez.

*Megjegyzés: az infókat az interneten találtam, és sajnos nem rendelkezem még ilyen féreggel. Ezt a blogot azért írtam, hogy „több szem többet lát” alapon vagy sikerül valakinek begyűjteni hazai vízből (állítólag Szeged környéki vizekben előfordul) vagy egy külföldi akvaristáktól beszerezni, hogy itthon is elterjedhessen a halaink örömére.

Kérem, hogy akinek sikerült szert tennie egy kolóniára jelezze, illetve adjon oltást az akvarista társak részére is. Köszönöm.

Forrás: http://www.aquaria.com.ua/aulophorus.html

Napló:

2012. 03. 22.

Pár darab féreggel indított tenyésztem elkezdett látványosan terjeszkedni. 

Mint a fenti - egyébként nem túl jól sikerült - képen is látható, hogy a férgek ha élelmet észlelnek ilyen sűrű hordában lepik el a felkínált finomságot. Jelenleg még kísérleti szakaszban vagyok, ami az élelmezésüket illeti. Sok mindent megesznek ugyan, de keresem azt a csodatáplálékot melytől a lehető leggyorsabban szaporodnak. Úgy ítélem meg, hogy a mennyiségük kb. hetente megduplázódik. Azok a kis fehér pöttyök a daphnia trópusi rokona, a moina, mely szintén gyorsan elkezdett szaporodni. Úgy tűnik, hogy a két faj szimbiózisban képes élni egymással, a tekintetben, hogy a férgek végtermékén elszaporodó baktériumok kiváló táplálékot jelentenek a moinának, melyek cserébe folyamatosan szűrik a vizet. 

Egy kis zöld vízzel megkínáltam a Moina állományt, amitől pár nap alatt valósággal felrobbantak. 

 

Az üvegen látható, hogy pár A. furcatus kúszik a moina tömegben kaját keresgélve.

Lassan kezdhetek etetni velük és újabb telepeket indíthatok, hogy jusson minden halacskának egy kis desszert. Mielőbb párhuzamba kell állítanom több tenyészetet, mert az ördög nem alszik és nem szeretném ha tartalék nélkül egyszer csak összeomlana az állomány.

Egy akvárium indítása során zajló folyamatok

Tekintettel arra, hogy új akváriumot - talán az elsőt - indítottad, engedd meg, hogy a magam szerény képességével (a teljesség igénye nélkül) megpróbáljak némi segítséget nyújtani.

Első sorban azt tanácsolom, hogy türelem. Sok türelem és semmi kapkodás!

Miért mondom ezt?

Hát lássuk csak! Milyen folyamatok kezdődnek el egy új akváriumban?

Egy újonnan beindított akváriumban még nincs kialakult ökoszisztéma. Ezt az akvaristák biológiai egyensúlynak szokták nevezni. Hiába van felszerelve az akvárium minden technikával, beültetve növényekkel esetleg betelepítve halakkal, az ökoszisztéma minden összetevője vagy azok helyes aránya még nincs meg. Egy új akvárium fő hátránya a lebontó mikroorganizmusok túl csekély száma/típusa. Ebből az következik, hogy a keletkező salakanyagokat még nincs ami lebontsa, azok szabadon felhalmozódhatnak a vízben, ami káros az élőlényekre.

Mikor első alkalommal berendezed az akváriumot és már letisztult - az aljzatnak használt szubsztrátumból származó - a lebegő részecskéktől, még nagyon szép és már-már természetellenesen kristálytiszta. De ez az állapot általában nem tart sokáig. Egy-két nap múlva egy kicsit párásabbá válik a víz, majd néhány nap múlva akár felhőssé is válhat. Ekkor szoktak a kezdő akvaristák pánikba esni, pedig tulajdonképpen semmi okuk rá.

Milyen folyamatok idézik ezt elő? A csekély számú, de már jelen lévő csillósok elkezdik birtokba venni az új életteret. Azaz meghódítják. Ők okozzák a felhősödést. Az elején tehetik ezt minden különösebb akadály nélkül, mivel még nincs ami szabályozza, vagy kordában tartsa őket. A természet ebben a kicsinyke kialakulóban lévő élettérben is csak teszi a dolgát. Ezt a folyamatot fontos megérteni és szükségességét nem lebecsülni.

Itt nagyon sok akvarista elköveti azt a hibát, hogy teljesen vagy a víz több mint 50%-át lecseréli. Véleményem szerint ez nagy hiba, mivel ezzel szinte újra kezdődik az egész – egyébként szükséges - folyamat. Ha türelmes vagy és pár napot, egy hetet vársz, akkor a víz zavarossága magától elmúlik és a csillósok populációja egyszer csak összeomlik. Egyrészt mert felélik a rendelkezésükre álló tápanyagokat, másrészt a felszaporodó jótékony baktériumok tömege fosztja meg őket ettől. A víz átláthatóvá és enyhén sárgássá válik. Azaz kezd „élő” víz lenni minden szükséges kellékével.

Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy az újonnan indított akvárium világításának mértékét, az elején szerencsésebb az optimálistól kissé alacsonyabb szinten tartani. Ellenkező esetben a még kialakulatlan viszonyok között könnyen algavirágzás is lehet.

A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy az akvarizálásban legjobb barátaim a jótékony baktériumtelepek sokasága. Kezdetben ezeket nem nagyon fogod látni, de egy régi szűrőfelületen már jól észlelhetők kolóniáik. Legalább úgy vigyázok rájuk, mint a többi látóhatáron belüli élőlényre. Ők nem játszanak semmilyen szerepet a vizuális élményem terén, de tulajdonképpen a munka legnagyobb részét ők végzik el helyettem. Becses segítőtársaim. Az, ahogyan a baktériumok és a növények együtt semlegesítik a káros anyagokat az akváriumban, szoktuk biológiai szűrésnek nevezni.

Akkor felmerül az örök akvarista kérdés: Kell-e mesterségesen szűrni az akvárium vizét?

Szerintem erre a kérdésre lehetetlen a tutit megválaszolni. (Most gondolom meglepődtél…)

Ahhoz, hogy beszélhessünk erről a kérdésről, meg kell értenünk, hogy milyen láthatatlan kémiai és biológiai folyamatok alakulhatnak ki egy olyan kisméretű élettérben, amit akváriumnak nevezünk. A mesterséges szűrés segíthet-e és ha igen, akkor hogyan?

Egy akváriumban az ammónia halálos méregnek számít. A koncentrációjának mértékét a különféle élőlények más és más mértékben képesek elviselni, de kedvelni egyik sem kedveli. (No azért van kivétel, de erről majd később.) A halak számára halálos ammóniakoncentráció függ a víz hőmérsékletétől és az oldott különféle só koncentrációktól, de a halak fajtájától is.

De honnan kerül az ammónia az akváriumba?

A halak salaktermékeiből, ételmaradékokból és egyéb bomlásnak indult szerves anyagokból. Pl. rothadó növényekből.

Ez alapján nyugodtan azt feltételezhetnénk, hogy egy akváriumban az ammóniaszint folyamatosan és progresszíven növekszik.

De akkor egy olyan akváriumban, amelyben már hosszú ideje nem volt vízcsere, mégis miért élnek és akár szaporodnak is a halaink? Hová tűnik a mérgező ammónia?

A természetben az ammónia koncentráció - a mértékek miatt és egyéb tényezők miatt - sokkal kisebb, de ott is jelen van. Sőt extrém esetekben olyan mértékű, hogy halpusztulást is okoz.

Az ammóniát bizonyos baktériumfajok átalakítják nitritekké, majd más baktériumfajok a nitriteket nitrátokká alakítják. A nitrátokat a növények tápanyagként szívják fel. És a körfogás nagyvonalakban meg is valósult. Semmi nem veszett el csak minden átalakult. Ugyanez történik az akváriumban is, ha a méreteihez képest megfelelő arányú a növényzet és a halpopuláció.

Az akvaristák jelentős része nem elégedett egy buján növényesített és két-három kis hallal betelepített nagyobb akváriummal. Szeretné benépesíteni az akváriumát a lehető leghamarabb különféle méretű és mennyiségű halakkal. Ennek a késztetésnek nehezen tud ellenállni.

Ezzel csak egy a baj. Éspedig az, hogy az arányok nagyon el fognak tolódni negatív értelemben. Majd a nagyszámú halpopuláció és növények által termelt bomlási hulladék miatt az ammóniaszint elkezd meredeken emelkedni.

Mit lehet ebben az esetben tenni?

A legegyszerűbb, ha az akváriumvíz egy részét minden nap lecseréled. Ebben az esetben a régi vízzel együtt az akváriumban felhalmozott ammóniának egy részétől is megszabadulsz. Ezt a módszert alkalmazzák a bizonyos tenyésztők is, ahol a szaporító és nevelő akváriumok igencsak puritán módon vannak berendezve. Csakhogy ott rendelkezésre áll a folyamatos vízcseréhez szükséges minőségi cserevíz, a technikai eszközök és az elengedhetetlen szaktudás, mérési eszközök. Egy díszakvárium esetén, ami a szobában vagy egy irodában található, ezt nem lehet sem kényelmi sem egyéb okokból megvalósítani.

Az akvaristáknak illetve az akvarisztikához eszközöket gyártóknak ki kellett találni egy másik módját annak, hogy az ammóniát semlegesítsék, vagy elfogadható szintre csökkentsék az akváriumban.

Nos, ebben nyújthat segítséget az akváriumszűrő. A kezdő akvaristák úgy gondolják, hogy önmaga a szűrés nem más, mint a vízben található lebegő részecskék fizikai eltávolítása. Hát, ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor mindjárt nem kellene vízkémiával foglalkozni.

Milyen egy jó akváriumszűrő?

A jó vízszűrő nemcsak mechanikai szűrést végez, hanem biológiai szűrést is, amelynek során az ammónia semlegesítése megtörténik. (A különféle szűrő közegek, mint az aktív szén, ioncserélő műgyanták sok káros anyagot képesek kiszűrni a vízből (pl. nehézfémek, klór stb.) de sajnos az ammóniát nem vagy csak kis mértékben. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a szűrőközegek idővel kimerülnek, eltömődnek, ezáltal csökken a hatékonyságuk.)

Szóval a legegyszerűbb, leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja az ammóniától való megszabadulásnak egy biológiai szűrő üzembe állítása. (annak méretezéséről egy külön cikket lehetne írni)

Már említettem, hogy az ammónia semlegesítését bizonyos baktériumfajok képesek elvégezni. Ezek ammóniával táplálkoznak és a végtermékük lesz a nitrit. A nitrit szintén mérgező a halakra, de arra szintén vannak hasznos baktériumok, amelyek a nitriteket esznek és a végtermékük nitrátok lesznek. A nitrátokat algák és növények fogják hasznosítani. Ezt így együtt nevezhetjük biológiai vízszűrésnek.

Ha a jótékony baktériumoknak megfelelő környezetet teremtünk, akkor nekik sikerül majd semlegesíteni az ammóniát.

Hogyan kell ezt csinálni, mire van szükségük ezeknek a baktériumoknak?

Élelemre és oxigénre. Ha van ammónia/nitrit és oxigén akkor gyakorlatilag minden rendelkezésükre áll ahhoz, hogy boldogok legyenek és elkezdjenek szaporodni. Azonban egy nagy baj mégiscsak van velük. Éspedig az, hogy nem képesek az önálló mozgásra, így nem tudják üldözőbe venni az ammónia vagy nitrit molekulákat. Ők csak lebegnek a vízben, vagy megtapadnak valamilyen tárgyon és várják, hogy az étel a szájukba essen. (A sült galambra várnak. Hi-hi-hi)

Ha úgy sikerül ebédelniük, hogy véletlenül a szájukba úszott egy ammónia vagy nitrit molekula, akkor szerencsésnek mondhatják magukat, boldogok lesznek és szaporodni fognak. Ha nem tudnak enni, akkor szomorúak lesznek és éhen fognak halni. Tehát különleges intézkedések nélkül hiába lesz az akváriumban elegendő ammónia, nitrit és oxigén ezek a baktériumok nem fognak tudni olyan mértékben elszaporodni, hogy a halak számára is megfelelően alacsony szinten tartsák a mérgező anyagok koncentrációját.

Ehhez szükség van arra, hogy megfelelően nagy közeget és élőhelyet alakítsunk ki számukra, ahol valóságos kolóniákká nőhetnek. Ahol folyamatos a víz, az oxigén, az ammónia és a nitritek jelenléte. Ezt nevezzük biológiai szűrőnek.

A baktériumok még a legegyszerűbb szivacsszűrőket is képesek gyarmatosítani, azonban a kis felület miatt nem képesek nagyobb kolóniává fejlődni és áldásos tevékenységüket kifejteni.

Egy hatékony és jó biológiai szűrő kellően nagy felületű szűrő-betététekkel, jól oxigenizált bemenő vízzel és megfelelő teljesítménnyel (liter víz/óra) kell rendelkezzen. Annak pontos méretezése egy adott akváriumhoz és a benne található élővilághoz bonyolult feladat. Maradjunk inkább abban, hogy egy akváriumot nem lehet túlszűrni, de rosszul igen.

Egy új akvárium létrehozásakor és beindításakor általában a szűrő is új, azaz még „steril”.

A jótékony baktériumokkal való telepek létrehozását elősegítik a különféle kereskedelmi forgalomban lévő oltóanyagok, amelyek általában a célnak megfelelően válogatott baktériumkultúrákat tartalmaznak. (Én egy rég működő szűrőből nyert baktériumokkal végzem el a beoltást)

Az oltófolyadékban nagy mennyiségben koncentrálódnak, azonban általában még kevesen vannak a hatékony vízszűréshez. Ezért a beoltott szűrőnek 3-4 hétre van szüksége ahhoz, hogy a baktériumtelepek – megfelelő táplálás mellett – kialakuljanak, és maximális kapacitással dolgozzanak. A korai szakaszban főleg az első második héten az ammónia szint akár drámaian is felmehet. Ezt a halak által megtermelt hulladékok, rothadó elhalt növényi részek, el nem fogyasztott haleledel, stb. okozzák. Ekkor még a szűrő nem képes kellő hatékonysággal az ammóniaszintet befolyásolni, hiszen azok a baktériumok, amelyek átalakítják az ammóniát nitritté még nem szaporodtak el kellő mértékben. Körülbelül egy-két hét szükséges nekik ahhoz, hogy ez a folyamat elkezdjen változni és az ammónia szint fokozatosan csökkenjen.

És itt jön a második varázslat. Az ammóniafaló baktériumok végterméke a nitrit, így aztán az ammónia szint csökkenni, viszont a nitrit szint emelkedni fog az akvárium vizében. (a nitritet sem szeretik a halaink)

Most érkezett el a másik barátunk, a nitrifikáló baktériumok aranykora. Kaja bőséggel, ezért ők boldogok és szaporodnak. Termelik a növények számára fontos nitrátokat. Eközben az ammónia szint lecsökken és az ammóniafaló baktériumok egy része éhen hal, és stabilizálódik arra a szintre, amit az ammónia újratermelődése lehetővé tesz számukra.

Második barátunk étvágya miatt elkezd csökkenni a nitrit szintünk is. Hurrá! Arányosan „beáll” a baktériumok száma. Növekszik viszont a nitrát szint, amit a nitrifikáló baktériumok termeltek.

Kb. újabb két hét múlva, a két baktérium populáció teljesen stabilizálódik. Számuk arányos lesz a szűrőbe bemenő víz ammónia mennyiségével, és igazodik a termelődő nitritmennyiséghez.

Egy érett és jól működő akváriumszűrő a viszonylag ártalmatlan nitrát szintet növeli, amelynek egy részét felszívják a növények (ez attól függ) és a másik részét heti 20-25%-os rendszeres vízcserével kell eltávolítani.

A biológiai szűrő teljesítménye idővel csökken, ami a szűrőbetét különféle törmelékkel való eltömődése miatt fordul elő. Azt időközönként tisztítani szükséges. Ezt nagyon körültekintően és óvatosan kell elvégezni abban a vízben, amely az akváriumból származik, hogy a már érett baktériumtenyészetünket ne tegyük tönkre.

Az a jó szűrő (mindegy, hogy házi barkács vagy gyári), amelynek van egy fő szűrőeleme, amely megakadályozza, hogy a baktériumtelep hordozók eltömődjenek. Ezt a részt szoktuk előszűrőknek nevezni. Ez az, amit időnként ki kell mosni, a baktérium kolóniákat tartalmazó részt akár hónapokig sem kell. Amit azokon látsz az nem kosz vagy „dzsuva” hanem a barátaid és a rabszolgáid. A baktériumhordozó tisztítását csak nagyon felületesen és úgy ímmel-ámmal kell elvégezni, hogy csak a víz szabad áramlását biztosítsuk, de a baktériumokat ne tegyük tönkre.

A már élő szűrőt túl sok ideig nem szabad kikapcsolni, mert amennyiben a víz áramlása leáll, úgy a jótékony segítőink elpusztulnak, és kezdhetjük újból az egész folyamatot.

Ha visszakanyarodunk az elején feltett kérdésünkhöz: Szükséges-e a szűrés?

A válasz az, hogy a legtöbb esetben, különösen a biológiai szűrésre, feltétlenül szükség van. Legyen ez az előfeltétele az új akvárium indításának.

(Egy nagy növényekkel sűrűn benőtt és néhány kis hallal betelepített akváriumban nem feltétlenül van rá szükség.)

Még egy dolgot szeretnék megjegyezni: a jól működő biológiai szűrő, nem jelent megoldást minden problémára, de az egyik legfontosabb. A hal betegségekre, a különféle vegyi mérgezésekre nem fog megoldást nyújtani.

A fentiekre való tekintettel én azt javaslom, hogy az első héten semmilyen halat, a másodikban néhány kisebb méretű és szívósabb halat, majd az egy-másfél hónapos érési idő után a nagyobb halakat is betelepítheted. A halak, a növények összeválogatásánál célszerű figyelembe venni az igények azonosságát.

Kevésbé elterjedt még, de hatékonyságát illetően kiemelkedőbb teljesítményt nyújthat egy az akvárium mellett vagy fölé kiépített aquapóniás szűrés. De ez már egy másik téma.

Fenti irományomban nem akartalak semmilyen száraz nehezen emészthető vízkémiával meg miegymással terhelni, ezért a fenti anyag csak amolyan belépőszint lehet, amit a magam módján és a teljesség igénye nélkül írtam meg számodra. Célom inkább az volt, hogy nagyvonalakban lásd a folyamatokat.

Tanácsom: Légy türelmes, mert a természet is az. Ott nincsenek határidők, nincsenek normák és ott semmi sem sietős.