Biológiailag aktív tenyésztővíz „nehéz halak” ívásához- és nemcsak 

 

Vannak halfajok, melyek tenyésztése körülményes és nehezen jön össze, pedig mindent megteszel, ozmo víz (ez egy nyers és halott víz), jó kajával, különféle aminosavakkal kondiba hozod a tenyészpárt, ívás előtt elkülöníted, beállítod a vízparamétereket és mégsem jön össze. Ötleteid elfogynak, pedig már a légnyomásváltozásokat is számításba vetted a szokásos ívási időszak mellett és ennek ellenére nem sikerül.

 

Én úgy gondolom, hogy az esetek nagy részében – ha minden más stimmel - a víz lehet a ludas.

 

Ha fanatikusan kitartó vagy és kész vagy mindent kipróbálni, akkor adok neked egy tippet kedves tenyésztő. Hátha működni fog.

 

Az én elméletem szerint fontos, hogy bizonyos esetekben a tenyésztő vized ne csak só mentes legyen, hanem maradjon biológiailag aktív a sótalanítási eljárás után. Erre a legjobb módszer az, amit egyszer máshol már felvetettem mikor a trisós vízlágyításról értekeztünk, de most ebben a kis cikkben visszatérnék rá, egyrészt azért mert most kedvezőek az időjárási feltételek, másrészt mert szeretném, ha így itt együtt lenne az infó ebben a kis cikkben.

 

Elgondolkodtál már azon, hogy az Északi tenger mikor télen befagy, annak a jege sós vagy édes, ha felolvasztod? Édes bizony! De hát ez hogyan lehetséges, hiszen a víz sós volt, amiből kialakult.

 

Nos, a víznek ezt a tulajdonságát kell kihasználnod a tenyésztő vized előállításához, úgy, hogy az közben biológiailag maradjon aktív. (Remélem, jó tippet adok, de hát majd kipróbálod, ha akarod).

 

A módszer lényege a fagyasztás útján nyert olvadékvíz. Olyan, mint amilyen az Andok bércein jelentős mennyiségben lefolyik és vegyülve az esővízzel, feltöltődve tanninokkal és különféle ásványokkal eléri az ívási zónákat. Ennek összetétele attól függően változik, hogy milyen közel van a forráshoz, ezáltal mi kerül még bele az úton. Ezt viszont neked kell kideríteni, hogy az adott halfaj hol, és milyen vízben él és szaporodik.

 

Visszakanyarodva a tenyésztő vízhez. Úgy gondolom, hogy bizonyos „nehéz halfajok” tenyésztéséhez csak egy kevés hiányzik, ahhoz, hogy sikerüljön, de nem tudod, hogy mi az.

 

Ha már nincs több ötleted, de még próbálkoznál, akkor olvass tovább:

 

A tenyésztő vized összeállításához használd alapnak az olvadék vizet. Az olvadék víz szinte majdnem tiszta víz, sófélék alig vannak benne, tehát lágy, de ugyanakkor biológiailag aktív. Olyan ez, mint egy biostimuláns.

 

Hogyan csinálj olvadékvizet?

 

(a módszer lényegét kicsiben mondom el, aztán rajtad múlik, hogy később mekkora edényt fogsz használni erre a célra)

 

1. Szerezz be egy PET palackot

 

2. Tölts bele klórmentes csapvizet (a klórtalanításról szóló cikkemet, ha elolvasod, akkor azt is könnyen és olcsón elvégezheted házilag) körülbelül a palack háromnegyedéig és zárd le

 

3. Tedd be a fagyasztóba és várd meg, amíg kb. a víz 10%-a megfagy

 

4. Ekkor vedd ki az edényt és a még meg nem fagyott vizet öntsd át egy másik tiszta palackba, az előző palackban képződött jeget pedig dobd el, nem lesz rá szükséged

 

5. A megmaradt vizes palackot tedd vissza a fagyasztóba addig, amíg kb. fele kétharmada megfagy

 

6. A folyékony vizet, ami a második fagyasztásnál nem fagyott meg, öntsd ki

 

7. Várd meg, amíg a megfagyott víz felolvad (segíthetsz neki, de ez a segítség max. 37 C lehet)

 

8. Az így felolvasztott víz lesz a tenyésztővized alapja

 

Tehát összesen három fő mozzanata van az eljárásnak:

 

1. eldobod ez első réteg jeget

 

2. lecsapolod és kiöntöd a második lépcsőben meg nem fagyott vizet

 

3. a felolvadt jégből származó vizet felhasználod

 

Kis magyarázat (remélem, jól gondolom):

 

- az első jégréteg, amely a nehézvizet (deutérium tartalmú víz) tartalmazza kb. 3,8 C fokon megfagy, ez lesz az első réteg

 

- a tiszta víz (nem az abszolút tiszta) 0 C fokon fagy meg.

 

- az oldott sókkal, nehézfémekkel, nitráttal, stb. telített víz alacsonyabb hőfokon fagy meg, mint a tiszta víz, ezért marad folyékony a második fagyasztás során

 

Tehát az így nyert olvadék vized sokkal kevesebb deutériumot tartalmaz, az oldott sóktól és egyéb anyagok nagy részétől is megszabadul. Az eredmény egy lágy és biológiailag aktív víz lesz. Ez legyen az alapja a tenyésztői vizednek, hátha sikerül a nehéz halak ívatása.

 

Ezt a módszert vízlágyításra is használhatod, ugyanez az eljárás. Nagyobb mennyiség esetén körülményesebb lehet az eljárás lebonyolítása. A fenti palackos módszer a lehető legegyszerűbb és fagyasztó kell hozzá. Ha nagyban akarod csinálni, akkor most igazán kihasználhatod a kinti cudar időjárást, ingyen fagyaszt a természet. A nagyobb mennyiség kivitelezéséhez majd kitalálod magad az edényt, lényeg, hogy nagyon semleges anyaga legyen, mert kioldódhat belőle ez+az, ami tönkre teszi a mutatványt. Az elv ugyanaz.

 

Még valami: ha fagyasztóban fagyasztasz akkor a jégképződés minden irányból elkezd képződni, ha kinn csinálod a szabadban és nagyobb edényben, akkor jó eséllyel felülről kezdődik ez első réteg jég, amit majd eldobsz.

 

Ha esetleg elszámolnád az időt és az egész vízmennyiség megfagyna, akkor látni fogod, hogy a jégtömb legbelső része egy opálosabb rész, az tartalmazza a legtöbb oldott anyagot, no, az fagyott meg legkésőbb és az a keményebb víz. A lágy és használható jég a külső tisztább rész. Ez a fagyás módjától is függ (milyen irányból éri a hideg az edényt) és a fagyás gyorsaságától. Az a jó, ha nem túl gyorsan fagy meg a víz, ezért, hogy legyen ideje az oldott anyagokat tartalmazó víznek alásüllyedni.

 

Ha kinn a szabadban egy pereméig beásott vagy szigetelt edényben csinálod, akkor a fagyás mindkét lépcsőben felülről kezdődik majd meg. Ha a hideg egyenlő arányban éri az edény minden oldalát, akkor minden irányból.

 

Nos, hát ennyi lett volna. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik (ne nekem, hanem a műszereidnek higgy), de kicsiben próbáld ki, majd a felolvasztott víz keménységét/vezetőképességét és egyéb mérhető tulajdonságait vesd össze a bázis víz értékeivel, és rá fogsz jönni, hogy működik. Lágy vized és jó tenyésztő vized lesz. Ha pedig kis testű halakat tenyésztesz, akkor nem is kell nagy mennyiség. Pár liter, amit könnyedén megcsinálhatsz.

 

Aztán jó tenyésztési eredményekről számoljatok be!

 

Ezt a cikket ezért írtam, mert nagyon ráértem és kutya hideg van kinn.

 

szerző: Mátéfi Gyula alias "diszhal"

2012. 12. 07.

 

(Csak akkor hidd el a leírtakat, ha már kipróbáltad.)

Walter férgek három variációra

Azt tartja a közmondás, hogy "Az vagy amit megeszel". Én arra gondoltam, hogy ez igaz a halakra is, hiszen az akváriumokban ők képezik a tápláléklánc csúcsát. Ebből kiindulva elkezdtem különféle kísérleteket végezni, hogy az élő eleséggel minél többféle tápanyagot, ízt, színt kínálhassak fel a halaimnak. Elkezdtem különféle tápanyagon nevelni a Walter férgeket és úgy tűnik, hogy sikerrel. A halaim imádják, és örvendeznek a változatosságnak. A hatásokról hosszabb távon lehetne konkrét következtetéseket levonni, azonban én már most látom, hogy telitalálat. Megosztom veletek, hogy ha akarjátok próbálkozzatok ti is.
Főleg a vöröses szín izgatja és készteti arra a halakat, hogy ráraboljanak.


Íme:

1. Táptalaj: sima zabpehely leforrázva és Walter féreggel beoltva

2. Zabpehely leforrázva + sárgarépa reszelve

A zöldségek között a legtöbb kalciumot a sárgarépa tartalmazza. Ezen kívül igen magas a karotin tartalma, továbbá E-, K-, B1-, B2-, B6-, C-vitamin tartalma. Ásványi anyagok közül pedig kiemelkedő a foszfor, kálium és nátrium mennyisége.




3. Zabpehely leforrázva + vörös cékla reszelve

A cékla tápértéke számottevő – éppen ezért a szuperételek egyike. Nem csupán antioxidáns hatása (A,B, C vitaminok) jelentős, de számos ásványi anyagot és nyomelemet is tartalmaz – pl. szilícium, kálium, kalcium, foszfor, vas, kén, cink, mangán, réz, jód. Gazdag folsav tartalma. Természetes színező.


Sok sikert és jó étvágyat a halaitoknak!

Vannak még egyéb folyamatban lévő kísérleteim is, de azokról majd később........

Látogatás Hajdú Imrénél....

C-vitamin kontra klóros víz

A történet és a cikk megírásához a következő út vezetett: többször több alakalommal olvastam kollégák bejegyzéseit a csapvíz klór és klórszármazék tartalmáról. Köztudott, hogy ezen vegyületek igen kedvezőtlen és káros hatással vannak a vízi élőlényekre, többek között a díszhalakra is. Bevallom, hogy nekem semmilyen eszközöm nincs a klór méréséhez, ezért a vízcserék során csupán a szagló érzékszerveimre hagyatkozva végeztem el az ellenőrzést. Én eddig soha nem pihentettem vagy szellőztettem a cserevizet, hanem mindig – a hőmérséklet beállítása után – egyből felhasználtam azt. Mindeddig bármilyen káros következmények nélkül! Azt nem tudom bizonyossággal megállapítani, hogy volt-e klórszármazék a cserevízben, mivel mérni nem tudtam, de azt igen, hogy szagra nem volt megállapítható a jelenléte. Ez nem jelenti azt, hogy ha csekély mértékben is, de ne lett volna jelen a vízben, hiszen a vízszolgáltatóknak valamilyen módon fertőtleníteniük kell a vezetékes vizet. Erre több módszer is van, de erre most nem szeretnék kitérni, egyik ezek közül a klór, vagy a kloraminok alkalmazása. Az előbbi könnyebben távozik a vízből, pl. szellőztetéssel, pihentetéssel, az utóbbi kissé makacsabb és erre nem olyan egyszerű rábírni.


Tehát a kis ördög állandóan ott motoszkált a fejemben, hogy mi lesz akkor ha egyszer egy vízcsere alkalmával megmérgezem a halaimat, mert teszem azt egy javítás vagy beavatkozás miatt a vízművek nagyobb dózisban fertőtlenítenek mint a megszokott. Elhatároztam, hogy csinálok egy klóreltávolító szűrőt, mely lehetőleg egyszerűen megépíthető házilag, olcsó a működtetése, és folyamatos szűrésre képes. Nem kell a vízcseréhez tárolgatni, pihentetni a cserevizet. Az aktív szén kiválóan alkalmas erre a célra, hiszen megköti a klórt meg még egyéb nemkívánatos dolgokat is. Egyetlen hátránya, hogy viszonylag drága, ha nagyobb mennyiségben és rendszeresen használjuk. Szerettem volna a költségeket tovább csökkenteni, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a grillezéshez használatos faszenet használnám fel. Ennek az adta az apropóját, hogy több alkalommal láttam olyan természetfilmet, melyben az állatok előszeretettel ették a villámlás okozta tűztől elszenesedett fákat. Olyan gyógyszerként alkalmazták, a különféle mérgek semlegesítésére, amit állati vagy növényi táplálékkal fogyasztottak el.


 Arra gondoltam, hogy körül nézek az interneten, hátha valaki gondolt már ugyanerre és készített valami hasonlót. Ami ezt illeti rengeteg féle szenes alapú szűrő kivitelezési módjára bukkantam és azok között csemegéztem, mikor az egyik helyen találtam egy utalást valami egészen egyszerű és nagyon kézenfekvő megoldásra.

A tudományos cikk arról szólt, hogy az egészségügyben a csapvíz klórtalanítását aszkorbinsavval is el lehet hatékonyan végezni. Bevallom nagyon el kezdett érdekelni a dolog, ezért a kutakodásom már ebbe az irányba fordult át és hirtelen elfeledkeztem a szénszűrésről.

 Mikor már célirányosan és tudatosan használtam a Google keresőmotorját, egyre több információ birtokába jutottam e tekintetben. Többek között már olyanokat olvastam, hogy a haltenyészetekben is előszeretettel klórtalanítanak ezzel a módszerrel. A módszer kémiai folyamatára és ábrázolására nem szeretnék kitérni, mivel a kémiát nem nevezném erősségemnek és így nem szeretnék semmilyen téves fordítást vagy általam helytelenül értelmezett kémiai reakciót közzé tenni. Aki érti és tudja, az utána tud majd nézni, a cikk végén feltüntetett forrásokban.

Egy lényeges dolog az, hogy az aszkorbinsav azaz a C-vitamin környezetbarát (ennek ellenkezője még nem bizonyított) és növeli a halaink immunrendszerét. E tekintetben Viktor (imperatore) is írt egy igen részletes és cikket itt:

http://www.akvariummagazin.hu/index.php?option=com_kunena&func=view&catid=19&id=7568&Itemid=322 

melyben a C-vitamin szerepéről írt. A cikk végén levont következtetés arra hívja fel a figyelmet, hogy a C vitaminnak milyen fontos szerepe van a halak immunrendszerének növelésében. Ajánlom figyelmetekbe, mivel nagyon informatív és jól megírt cikkről van szó.

Szóval elkezdett derengeni bennem az, hogy van itt egy módszer, mely alkalmas arra, hogy két legyet üssek egy csapásra. Egyrészt eltávolítok vagy semlegesítek egy olyan anyagot a vízből, amely káros a halaim egészségére, másrészt az erre szolgáló aszkorbinsav hasznos a halaknak, mivel növeli az immunitásukat. Azon halak számára amúgy is fontos a C-vitamin pótlása, melyek képtelenek annak szintetizálására. Hogy melyek ezek a halfajok, sajnos nem tudom, és nem is találtam erre vonatkozóan semmilyen anyagot.

Az eljárás mellyel a klórszármazékokat ártalmatlanítani lehet nagyon egyszerű:

Két olcsó dologgal lehet megoldani. Az egyik az aszkorbinsav a másik a nátrium-aszkorbát ami egyébként az aszkorbinsav nátrium sója. Mindkettő alkalmas a klórtalanításra, azonban az aszkorbinsavnak kb. 3 Ph értéke van, míg a nátrium-aszkorbát esetében ez az érték 7,8. Tehát amennyiben az aszkorbinsavas módszert választjuk, enyhe Ph csökkenéssel számolhatunk a folyamat végére, míg a nátrium-aszkorbát esetében ez nem áll fenn. Itt újabb lényeges dolog is figyelemre méltó. Vannak olyan területei az országnak, ahol a víz Ph értéke lúgosabb, mint amilyen szükséges volna a tartott halak igényeihez. Ez esetben nevezhetnénk ezt a „mellékhatást” egy harmadik előnynek is, bár az igazság az, hogy ez nem okoz olyan nagymértékű Ph csökkenést, mint az sokszor kívánatos volna. De hát ez mástól is függ, ami azt illeti.

Van még néhány lényeges dolog. A nátrium-aszkorbát valamivel drágább, mint az aszkorbinsav és a hatás eléréséhez körülbelül 10-10%-al nagyobb mennyiségre van szükség, mint aszkorbinsavból.

 Itt zárójelben megjegyzem, hogy alkalmaznak klórtalanításhoz nátrium-tioszulfátot is, azonban annak a reakció ideje lényegesen lassabb mint a C vitaminé. A C-vitamin hatása gyakorlatilag azonnali. Továbbá úgy gondolom, hogy a C-vitamin alkalmazása sokkal biztonságosabb, mint egy kén alapú reagensé. Zárójel bezárva.

Fontos megjegyezni még, hogy a vízművek eltérő dózisban adagolhatják a klórszármazékokat a vízbe, ezért a mérése igen hasznos lehet az ellenanyagok pontos adagjainak kiszámítása során. Bár a semlegesítéshez, olyan kis mennyiség szükséges, hogy véleményem szerint az semmilyen káros következménnyel nem jár, ha figyelembe vesszük a halak C-vitamin iránti igényét is. Ami esetleg nem nem lép reakcióba a klórral az nagyon csekély mennyiség és megítélésem szerint nem fog a halknak ártani.

És akkor térjünk rá végre a lényegre, mert úgy gondolom, hogy ez az, amit már szeretnél olvasni kedves olvasó.

Klór semlegesítése C vitaminnal, módszer: 

Mint már fentebb is említettem két formája használható e célra, az aszkorbinsav és a nátrium-aszkorbát. Ezek közül egyik sem tekinthető veszélyes anyagnak, és az alkalmazásuk klóreltávolításra, nem jelent veszélyt a vízi élővilágra. A C-vitamin alkalmazása enyhébben csökkenti a víz oxigéntartalmát, mint a kén alapú vegyszerek. Az aszkorbinsav nagy dózisban csökkenti a víz Ph-ját, míg a nátrium-aszkorbát esetében arra semleges hatással van. Úgy az aszkorbinsav, mint a nátrium-aszkorbát elég stabil ahhoz, hogy akár egy évig is tárolható legyen. A vízbe kerülve nem tartom valószínűnek a felhalmozódását, mivel az pár nap alatt lebomlik.

Az aszkorbinsav reakciója:

C 5 H 5 O 5 CH 2 OH + HOCL → C 5 H 3 O 5 CH 2 OH + HCl + H 2O

 Aszkorbinsav + hipoklórsav → dehidro-aszkorbinsav + sósav + víz

Egy gramm aszkorbinsav semlegesít 1 mg/liter klór esetén 100 gallon (1 gallon = 3,78 liter) vizet. A reakció nagyon gyors, szinte azonnali, és enyhén csökkenti a víz Ph-ját.

 A nátrium-aszkorbát reakciója:

C 5 H 5 O 5 CH 2 ONa + HOCL → C 5 H 3 O 5 CH 2 OH + NaCl + H 2O

 Nátrium-aszkorbát + hipoklórsav → dehidro-aszkorbinsav + Nátrium-klorid + víz

Körülbelül 1,1 gramm nátrium-aszkorbát semlegesít 378 liter 1 mg/liter klórtartalmú vizet, és mivel ez nem befolyásolja a víz Ph értékét, ezért amennyiben nagyobb a klórszármazékok koncentrációja, javasolt ennek használata.

A kísérletek kitértek arra vonatkozóan is, hogy van-e káros hatása a C vitaminos vízkezelésnek a halak egészségére, de erre vonatkozóan semmilyen káros hatás nem nyert igazolást. A tanulmány szerint javasolt úgy a haltenyésztésben, mint a hobbi akvarisztikában a használata, mivel a vízben lévő C-vitamin segít megőrizni a halak egészségét. A kísérlet szerint az 50 miligramm/liter C-vitamin dózis segítette a különféle sebek és sérülések gyorsabb gyógyulását.

A fentiek alapján szerettem volna saját kísérletemet is elvégezni, azonban nekem nem volt mivel mérjem a klór jelenlétét a vízben, ezért tettem volt egy felhívást az AME fórumon, hogy akinek van és részt szeretne venni ebben a kísérletben, az jelentkezzen. Mit ne mondjak nem volt nagy tolongás. Ez vagy azért mert, nem sokan rendelkeznek klórtesztekkel (mint ahogyan én sem) vagy pedig az érdektelenség. Remélem, hogy inkább az előbbi volt az ok. Mmccannon, azaz Mary jelezte, hogy benne van a kísérletben, de sajnos ő időközben beteg lett, és ez megakadályozta abban, hogy aktívan részt vegyen a kísérletben. De a felajánlott segítséget ezúton is megköszönöm neki.

Végül Pasaréti Gyula volt az, aki első felkérésemre és nagy lelkesedéssel jelezte, hogy csináljuk meg. Rendkívül örültem az ajánlatának és egyúttal nagy megtiszteltetésnek is éreztem. A kísérletet interaktív módon virtuálisan a Skype segítségével webkamerával végeztük el (micsoda modern időket élünk, hála a tudománynak) ami majdnem kudarcba fulladt, ugyanis a Pasánál nem volt mérhető klórtartalom a csapvízben. Tanakodtunk, hogy akkor most mi legyen, végül egy kis kloroxal tuningoltuk a csapvizet. Mindjárt reagált a teszt folyadék is, és jelezte, hogy bizony itt klór van a vízben. Jött az aszkorbinsavas abrakadabra és szinte abban a pillanatban eltűnt a klór, már nem volt kimutatható. A víz Ph-ját megmérve, megállapítást nyert, hogy az lecsökkent az eredeti értékhez képest. Viszont, olyan kis mennyiségű vízzel dolgoztunk, hogy sem a klór sem asz aszkorbinsav mérése nem volt igazán jó, mivel mindkettőből nagyobb mennyiség került a vízbe, mint azt a tanulmányok javasolták. Ezért fordult az elő, hogy a Ph csökkenés elég jelentősre sikeredett. De. A lényeg igazolást nyert, hogy a C-vitamin alkalmas a klór semlegesítésére, olcsó és hatékony, valamint azonnali eredménye van. Ha a javasolt mennyiség betartásra kerül, 1 gramm aszkorbinsav/378 liter víz, akkor bizonyosan semmilyen probléma nem lesz sem a halakkal sem a víz Ph-ja nem fog számottevően csökkenni. De már említettem, hogy a Ph csökkenésének mértéke egyéb tényezőktől is függ, de ezt már ti is tudjátok.

Végül megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Pasa rendkívüli segítőkészségét és töretlen szerteágazó érdeklődését.

Tanács: ha van mivel, akkor célszerű mindig mérni a vizet, és a mérések alapján dolgozni.

Felhasznált források:

http://www.fs.fed.us/t-d/pubs/html/05231301/05231301.html

Doctor Thomas Sawyer, MD, former Director, Northwest Kidney Center, Seattle, Washington

Ward, David M., “The Use of Ascorbic Acid in Water Treatment For Hemodialysis” Contemporary Dialysis & Nephrology, page 33

Warner, Susan C., “Surrogate and Matrix Spike Recoveries in Chlorinated Samples Using Sodium Thiosulfate, Sodium Arsenite and L-Ascorbic Acid as Dechlorinating Agents”, Environmental Protection Agency, Publication number EPA-903/9-89-001, 1988

Peterka, Greg, “Vitamin C A Promising Dechlorination Reagent”, Opflow (Vol.24 No.12) December 1998, Pg. 1, American Water Works Association

 Tikkanen, Maria, “Guidance Manual for Disposal of Chlorinated Water” American Water Works Research Foundation, Denver, Colorado, AWWARF Project #2513, Publication number 90863

Burg, Paul, Director of Research, Integra Chemical Company, 710 Thomas Avenue SW, Renton, Washington 98055, 800-322-6646,

http://www.rjmcompany.com/Dechlorination%20with%20Vitamin%20C.pdf

A cikk 1957-ben az Ezermester Januári kiadásában jelent meg:

DIY még 1957-ben megjelent Ezermester magazinból...

Micropoecilia picta red

Tojásrántotta halaknak

Van egy egyszerű és gyors házi készítésű halkajám, mely nagy népszerűségnek örvend a halaimnál. Bár hetente csak egyszer kapnak belőle.

Egy deciliter házi tejben villával jól elkeverek egy egész nyers tojást, adok hozzá egy csipet porrá őrölt csalánlevelet és egy csipet virágport.

Az egészet gőz fölött néhányszor megkeverve megkeményedésig párolom. Ha kész, akkor előbb egy szűrőbe téve addig öblítem, ameddig tiszta víz folyik le róla, majd egy leves szűrőn átpasszírozom. Egy kupakos tormás üvegben a hűtőben tárolom. Bő egy hétig is eláll. Kiskanállal annyit adok a halaknak, amennyit 1-2 perc alatt elfogyasztanak.

A halaim szeretik és eddig semmilyen negatív tapasztalatom nincs vele. Az elevenszülőknek 2-3 hetes koruktól ajánlom heti max. 2 alkalommal, de más halak sem vetik meg. Sőt!

Tápláló, ásványi anyagokban gazdag házi táp.

Mátéfi Gyula

AME tag

Egy feledhetetlen találkozás:

Egy nagyon fontos dolgot tanultam Heiko Bleher úrtól: a halaknak az a legjobb, ha soha nem érintkeznek a kezed bőrével vagy a halháló anyagával. Most már tudom, mit akart ezzel mondani. És mennyire igaza van.

A fotókat 2012. április 01-én készítettem.

Török - Magyar barátság

A Facebook kalandozásaim során dicsértem meg egy Törökországban kifogott vad guppit. Tettem mindezt török nyelven, no nem azért mert jól beszélek törökül. Sajnos nem beszélek, azonban a Google fordítóprogramja segített abban, hogy anyanyelvén küldjem el üzenetemet török barátomnak.

Ez a gesztus nagyon tetszett török barátomnak, olyan nagyon, hogy ő magyarul válaszolt nekem és az alábbiak szerint ünnepélyesen zászlókkal állapította meg a török-magyar barátságot, megköszönve a figyelmességemet és a kedveskedést.

Miért kerül ez az egész egy díszhalas blogba?

Csak azért, hogy bemutassam, mennyire nem számít az, hogy nem beszélsz egy nyelvet, de mégis próbálkozol. Ne hidd azt, hogy ha kisebb nyelvi hibákat eszközölsz akkor nevetség tárgya leszel. Dehogyis. Ha egyszerű tőmondatokat fogalmazol meg, akkor a fordító program elég tűrhetően teszi a dolgát.

Nosza, írjatok bátran a világ akvaristáinak.

Guppy táplálkozása a természetben

Guppy gyűjtése eredeti élőhelyükről 1.

Guppy gyűjtése eredeti élőhelyükről 2.

Guppy gyűjtése eredeti élőhelyéről 3.

Guppy gyűjtése eredeti élőhelyéről 4.

Néhány halacskám

Ebből a neon-kék csapatból még van néhány trió (1 nőstény + 2 hím) kiadó. Már majdnem felnőttek.

A sárga Mikarif-ból kiadó néhány trió (1 nőstény + 2 hím), de főként hímek.